Szoktam mondani, hogy a tolerancia elutasítása, negligálása a belső bizonytalanság jele. Az, hogy én elfogadom a másik ember gondolkodását, akár pártszimpátiáját, vallási irányultságát, az nem azt jelenti, hogy bizonytalan vagyok önmagamban, hanem azt, hogy eljutottam magamban végre egy olyan szintre, hogy tudom tisztelni a másságát, és elindulunk a párbeszéd útján. De ezt sajnos még nem mindenki látja. Nagyon könnyű beburkolózni a saját struktúránk védőbástyái mögé.
Önismeret idézetek
Az ember több annál, mint amit a teste mutat. Több annál is, mint amit a vágyai, ösztönei és pillanatnyi érzései sugallnak. Mindannyian érezzük, hogy létezésünk mélyén van valami, ami túlnyúlik a biológiai szükségleteken és az érzelmek hullámzásán. Valami, ami nem korlátozódik arra, ami adott, hanem mindig tovább kérdez: miért vagyunk, kik vagyunk, és mi végre vagyunk a világban?
Tápláld magadban az energiát, amit kiskorod óta használsz. Attól ne félj, hogy sokan elutasítanak. Erősítsd meg a határaidat. Nem kell mindenkitől meghallgatni a kritikát, nemhogy elfogadni. Amilyen nagy pofád van, magadat is nagyobb pofával és oroszlánszívvel védhetnéd. Nem véletlen, hogy a kapcsolódás a legnagyobb kihívás számodra az életben. Magadhoz is megtanulhatnál biztosabban kapcsolódni.
A „miértek” helyett „hogyanokat” kellene kérdeznünk. Érdemes lenne kiírni hűtőnk ajtajára, hogy ez csak egy megoldandó feladat, semmi több! A legtöbb kérdés, amitől szorongunk, nem éri meg a rengeteg aggódást, a rengeteg újratervezést, a fantáziánk kismillió variációját, hogy milyen dráma következhet abból, ha nem jól döntök.
Nagyon sokáig kívül kerestem a boldogságot, másoktól vártam azt. Az elmúlt években egyre inkább rájöttem, hogy belül kell keresnem, önmagamban. Akkor tudok adni is a legtöbbet, ha belül rendben vagyok. A boldogságot nem lehet kierőszakolni, nem lehet üstökön ragadni és birtokolni, különös portéka az. Inkább a szeretet és a könnyedség szüli. Leginkább akkor érzem, amikor a feleségemmel vagy a fiaimmal, az unokámmal lehetek, vagy épp a színpadon vagyok.
Mindig, mindenhol ugyanaz a Pataky Attila vagyok, de nem vagyok azonos egyetlen szerepemmel sem, és azzal sem, amit mások rólam gondolnak, mi több, tíz vagy pláne negyven évvel ezelőtti önmagammal sem. A rockzenészt azonosítják a színpadi megjelenésével és egykori önmagával, de még egy rockertől sem tagadható meg a változás joga. Folyamatosan változunk, fejlődünk.
A pszichoszomatikus betegségek lelki eredetűek, és esetükben fontos lehet átgondolni, hogy a tünetek megjelenésével mit akar számunkra üzenni a pszichénk. A tüneteink sok esetben arra kényszerítenek bennünket, hogy figyeljünk magunkra, foglalkozzunk az életünkkel, jóllétünkkel, és ne mindig valami önmagunkon kívülin – a munkán, a családon – legyen a fókuszunk. Keserves tanulás ez, emiatt fontos, hogy az öngondoskodás és az önszeretet gyakorlásával elérjük, hogy ne betegítsük meg önmagunkat.
Mit jelent az, hogy önazonos? Most, hogy ráébredtél, hogy Bözsi létezik, és az elméd nagy részét ő vezérli, az eddigi önazonosság mit is jelent pontosan? Lehet, hogy negyven évig az volt az élményed, hogy önazonos döntéseket hoztál, és negyven év után ráébredhetsz, hogy szülőazonos, társadalomazonos, sémaazonos, vagy Bözsi-azonos életnek kellene inkább nevezni, nem pedig önazonosnak. Ha azt sem tudod, ki vagy valójában, és hogyan irányítsd az elmédet, a gondolataidat, az érzéseidet, akkor hogy lehetsz önazonos? A vágyaid többsége gerjesztett vágy. Ha mögéjük nézel, rájössz, hogy még azok sem az tieid. Tele vagy célokkal, amelyek valójában nem is a te céljaid. Csak akarnád akarni őket. Gyakran pontosan ezért halogatsz, vagy hagyod félbe őket.
Nem vagyok egy zárkózott ember a való életben – bármit megosztok veled –, de a nagy nyilvánosságot tekintve már az elején világos volt számomra, hogy ha ezt a benyomást keltem, hogy mennyire zárkózott vagyok, akkor sokkal inkább tiszteletben tartják a magánszférámat. Létrehoztam egyfajta védőburkot, amellyel kizártam például azt, hogy sajtófotózást vállaljak a gyerekeimmel együtt.
Csak egyszer élünk, és az életedet eltöltheted azzal, hogy leragadsz a múltban, siránkozva vagy mérgelődve a rossz döntések miatt, melyeket hoztál, megkeseredve a mások által okozott fájdalmaktól, vagy tanulhatsz a múltból, és engeded, hogy megérkezzen a jövő.













