Én egyet mondhatok: nincsenek semmiféle személyes karriercéljaim. Én szolgálok. Addig, ameddig a szolgálatom hasznos. Teszem ezt a legjobb tudásom szerint, ameddig tudom és a magyar nemzet igényli.
Számos tanulmányomban idéztem és többször elmondtam Eötvös Józsefnek azt a mondását, hogy egy nép sem diplomata, de a legkevésbé a magyar nép az. Azt hiszem, hogy ezen a téren kell javítani a munkánkon, és ebben is kérem a televízió, a sajtó segítségét, támogatását.
A Trianon utáni népességmozgások története nem önmagában áll a magyarság történetében: része azoknak a folyamatoknak, amelyek az elmúlt 100 évben érintették a magyarországi és a határon túli magyar közösséget.
Mi minden Magyarország? Például a lehúzott redőnyű, eladó és kiadó üzlethelyiségek országa, ama rossz beidegződések, súlyos tapasztalatok országa, hogy ha valami egyszer bezár, abbamarad, az soha a büdös életben nem indul újra.
Magyarország gyerekvers tarka, fületlen és farkatlan bocikról, megfagyó ludakról, véres lábú gólyákról, égő csigákról. (…) Magyarország egy kólás, mobiltelefonos, hamburgeres, illetve egy „lájkolom a babámat” feliratú falvédő. Hogy mi a falvédő, azt elég nehéz elmagyarázni annak, aki sosem hallott róla. Éppoly nehéz elmagyarázni, mint az otthonkát.
A magyarok a magántulajdont egyedül a sajátjukként képesek elviselni, bízni viszont csak a magántulajdonban bíznak.
Jó embernek kell lenni, utána lehetsz jó magyar. A hitványságot nem takarja a bocskai öltöny szellős gallérja.
A magyarok zöme kórosan önbizalomhiányos, ezért van annyi okoskodó, kötözködő, mindenhez, mindenkinél jobban értő alak közöttünk. Ezzel kompenzálunk. Én magam is gyakran esem a hibába, bevallom. […] És ez a hőzöngő attitűd persze könnyen csap át önhittségbe, nagyképűsködésbe, vagy éppen melldöngetésbe. Aztán jön az ébredés, és fáj, amikor kiderül, hogy mindezzel semmire sem lehet jutni a világban. Az pedig még jobban fáj, amikor kiderül, hogy mindazt, ami történik velünk, saját magunknak köszönhetjük. Kioktatunk mindenkit, aztán ha visszavágnak, eljátsszuk, hogy nekünk mennyire nehéz, mert mindennap harcolnunk kell. De ez a sajnáltatás valahogy benne van a kultúránkban, ez a mártírkodó, önpusztító hajlam.
Nemzet idézetek, Önbizalomhiány idézetek, Önismeret idézetek
Nem a magyarok állnak szemben egymással, nem vidéki a budapestivel, és nem baloldali a jobboldalival, hanem 3-4 ezer oligarcha áll szemben a magyar néppel.
A nemzeteknél a történelem ugyanazt a szerepet tölti be, amit a jellem az embernél.
Az, hogy egy nemzet teljes autonómiát követeljen, nem több, mint nosztalgia; a valóság azt diktálja, hogy minden nemzetnek- még a legerősebbnek is- a szomszédai és riválisai képességeihez és céljaihoz kell igazodnia.
Magyar ember – rongya zászló;
étele a tál;
dudvaszedő nemzet vagyunk, értünk
mezítláb jön foltozott halál!
Nem titok, hogy Magyarország történelme elszomorítóan sok stresszt hagyományozott a magyar népre, amely a mai napig sújtja szülőhazám lakóit.
Európában hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nemzeteink – és nemzeti identitásaink – fix dolgok, részben mivel a nemzetállamok eszméje modern formájában Európában született. Azt is gondoljuk, hogy a liberális demokrácia a norma. Ha azonban visszatekintünk a történelemre, és szétnézünk a világban, láthatjuk, hogy messze nem ez az általános, és az állammal történő azonosulás igenis törékeny fogalom olyan országok esetében, ahol több nemzet vagy nép él közös határokon belül.
A törvénytelenséggel küzdve egy még törvénytelenebb törvényt alkottunk, amely igazolta és segítette a népirtást. Imádott nemzetünk máig a fegyverek megszállottja, állandó dilemma övezi a pisztolyokat és puskákat és azok romantikus kötődését a gyilkos múlthoz. Szeretjük a westerneket. Mindent a westernekből tanulunk, mégsem tanulunk belőlük semmit. Továbbra is oktalan módon gyilkoljuk egymást. A pisztolyhős archetípusa, amelyet Brando utánozhatatlan naturalizmussal jelenített meg, máig velünk maradt.
A haza birtokbavétele nem zászlólengetés.
A hazafiság nem díszmagyar, nem könnyes szemű elaléltság, nem vak menetelés, nem ájtatos csodálat.
A hazafiság nem a haza másik fiának, lányának utálata.
A hazafiság a közös élet öröme, a közös akarat, a felismerés és elfogadás, hogy különbözőségeink mellett is egyek vagyunk a hazában, és ez jó, ezért küzdünk, hogy ez így maradjon.
Baj van azzal az országgal, melynek közélete mások megvetésére, utálatára, mi több, az eltérő gondolkodású, kultúrájú, életmódú emberekkel szemben érzett gyilkos indulatokra épül.
Baj van azzal az országgal, amely nem közös cselekvésre, hanem a vezetők rajongó követésére hívja polgárait.
Baj van azzal az országgal, amely a nyers erőt jobban tiszteli a becsületnél.
Baj van azzal az országgal, melyet urai kifosztanak, népe mégse lázad.
Baj van azzal az országgal, amely megtagadja a segítséget a bajban lévőtől, például szomszédjától, amikor az történelme talán legnagyobb küzdelmét folytatja, mert egy mocskos hatalom megtámadta, öli embereit, asszonyokat, gyerekeket, rabolja földjeit.
Aztán még hozzáteszem: baj van azzal az országgal, amely elhiszi, hogy egyszerre lehet adókat csökkenteni és eközben az állam mégis többet adhat majd mindenre, mindenkinek.
Baj van az országgal, amely szerint majd megoldjuk okosba.
Mi egyre inkább ilyen ország lettünk.
Orbán tette, de mi nem csak engedtük, többségünk még örült is neki.
Legalább egy évszázada menekülünk fel nem ismert és el nem fogadott sorsunk elől. A nemzetet múltja semmire se jogosítja a mában. És végképp semmit nem mond arról, hogy mire lesz képes holnap. Nincs magyar felsőbbrendűség, nincs magyar faj, nincs magyar előjog. Semmi nem jár csak azért, mert magyarok vagyunk.
Baumgartner Zsolttal kapcsolatban az volt az egészen csodálatos, hogy olyan volt, mintha friss levegő érkezett volna. Fiatal volt, alázatos és gyors. A csajok imádták, a csapat is kedvelte őt. Mindenki odáig volt érte. Szerintem nagyon jó példa volt az országotok számára. A magyaroknak büszkének kell lennie arra, ahogyan viselkedett, ahogyan beilleszkedett a csapatba és amilyen profin bonyolította például az interjúkat. Mindent korrekten csinált, annyira örültem neki, mintha a saját fiam lett volna. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó példát mutatott Magyarországnak a viselkedésével és azzal, amennyire professzionálisan vezetett.
