Egészséges nemzeti emlékezetnek nincs szüksége „mesékre”, sem a múlt kiszínezésére, sem eleink lebecsülésére.
Nemzet idézetek
A kiegyezés után feladatunk az lett volna, hogy megfelelő gazdasági, földbirtok- és nemzetiségi politikával az egyensúlyt a magyarság javára helyrebillentsük. Sajnos, elmulasztottuk ezt kellő időben megtenni és ennek lett a következménye, más szerencsétlen körülmények közrejátszása folytán, hogy ezeket a területeket elveszthettük. A magyar állam mai geográfiai határai mellett ez a nemzet végleg el fog pusztulni, ha nem képes uralmát az olyan területekre is újból kiterjeszteni, amelyek nélkül biztosított önálló léte és fennmaradása el nem képzelhető. A nemzetnek nincs más választása; ezzel legyünk teljesen tisztában, mert Csonka-Magyarország határai sem másoktól független politikai létet, önálló gazdasági életet hosszabb időre nem biztosítanak számára.
A történelem nem fogja felmenteni a magyar ellenzéket az alól a vád alól, hogy 1914 előtt helytelenül ítélte meg a nemzet igazi életszükségleteit és helytelenül ítélte meg a világesemények folyását, illetve nem látta meg azokat és helytelen irányban pazarolt el a dús energiákat, amelyeket a nemzet rendelkezésére bocsátott.
A magyar politikai gondolkodás abból a rettenetes ájulásból, amelybe a világháború katasztrófája és a trianoni csapás folytán esett, csak most kezd apránként felocsúdni. Az életösztön a nemzetbe visszatér, a sìrógörcsök, amelyek lelkünket megrázták, kezdenek kihagyni és próbálunk újból orientálódni a világban. Ébrednek ösztöneink, a jók, a rosszak egyaránt. A nemzet iránytűt keres.
Gróf Széchenyi Istvánt vallom a magyar politikai gondolkodás nagy mesterének és bármennyire bámulom Kossuth Lajos titáni szellemét, azt tartom, hogy egy ellenséges népektől körülvett, szorongatott és létéért oly nehéz küzdelmet folytató kis nemzet, mint a magyar, csakis Széchenyi tanításainak nyomdokain haladva lesz képes a viharok közt megállani.
Ahhoz, hogy bizonyos államok és nemzetek önállóak legyenek s bizonyos hatalmuk legyen: az kell, hogy valóban meg legyen ez a hatalmuk, valóságos erejükben gyökeredzően. Márpedig az a harmadik államtest, melyre a trialista ábránd gondol, nevetséges kicsiség volna úgy Ausztriához, mint Magyarországhoz képest. Nem bírná velük a versenyt felvenni – azonfelül magában is egészségtelen alakulat volna.
(Nyugat, 1912/14)
Csodavárással ne ámítsátok magatokat. Utunk meredek, sziklás, tövises út, de érzem, tudom, hogy elvezet a célhoz. Magyarok! Testvéreim! Gyújtsátok meg lelkemnek nemzetemért, tiérettetek égő élettüzénél a bizalom szövetnekét! Világítsatok!
– mondta az egész lakosságnak szóló rádiószózatában 1932. október 4-én.
Magyar és székely testvéreim! Mielőtt a vörös zászlóval jelzett, látszólag sima útra léptek, álljatok meg, és gondolkozzatok! Vegyétek észre, hogy a piros-fehér-zöld lobogó sárba van tiporva és lássátok, hogy bérceinken idegen nemzetek zászlói lengenek! Tudjátok meg, hogy az egész világ nem vesz minket semminek, csak azért, mert mindenkitől inkább, csak tőlünk nem várta azt, hogy önmagunkat nemzeti mivoltunkban megtagadjuk.
-részlet az 1918 december 12-én, a Honvédelmi Minisztérium épületének erkélyén mondott beszédéből.
Az Isten is azért teremtett egymástól különböző nemzeteket, hogy ezek egymással versenyezve, a verseny útján haladjanak.
-részlet az 1918 december 12-én, a Honvédelmi Minisztérium épületének erkélyén mondott beszédéből.
Annak, aki a nemzetet vezeti, ösztönös meglátás révén tudnia kell, hogy merre visz az út, és a nemzetnek is tudnia kell, hogy a vezér mit akar.
– mondta első miniszterelnöki nyilatkozatában.
A magyar parasztember a magyar sors őrtálló katonája.
– mondta 1935 márciusában Szegeden.
Felhívok mindenkit, aki magyarnak tartja magát, felhívok mindenkit, aki a történelmi osztályhoz tartozónak vallja magát; válasszon, hogy vagy megsemmisül a történelmi osztály, vagy példaadóképpen elől jár a jobboldali törekvések kivívásában. Ha ez a történelmi osztály meddő munkát végez, passzív marad, ha ez a történelmi osztály szövetkezik a zsidósággal és a baloldali elemekkel, […] ha támogatja kompromisszumokkal, megalkuvó politikával, akkor számolhat a történelmi osztálynak ez a része azzal, hogy megsemmisül. Mert itt a nemzet érdekében és a nemzet színe előtt kijelentem, hogy [ha] azt vesszük észre, hogy a történelmi osztály egyes rétegei csatlakoznak a zsidó internacionálét reprezentáló nagykapitalistákhoz, akkor azokat is meg kell semmisíteni a magyar faj jövőjét biztosítandó.
Aki képviselő akar lenni, az ismerje és érezze a magyar nép lelkét, aki képviselő akar lenni, az magyar legyen teljes egészében, mert különben olyan tendenciák kapnak lábra, amelyek veszélyesek a nemzet szempontjából, és olyan úgynevezett korszellemek fognak uralkodni felettünk, amelyek tulajdonképpen teljesen ellentétesek a magyar nép pszichéjével.
– mondta az 1925. évi választójogi törvény vitájában.
Aki nem generációkon keresztül lakik ebben az országban, akinek vérségénél, atavisztikus átöröklésénél fogva nincs érzéke a nemzet nagy kérdései iránt, aki csak máról-holnapra jön az országba, annak választójogot nem adok és ennek megválasztása ellen védekezem.
– javasolta az 1925. évi választójogi törvény vitájában.
Mit értek én magyar feltámadás alatt? Értem a béke revízióját, értem az igaz magyar testvériséget. Nem akarok különbséget tenni társadalmi osztályok között. A magyar munkást éppúgy testvéremnek tekintem, mint előkelő paloták lakóit. Értem a mindennapi kenyér megteremtését mindenki számára. Értem a feltámadás alatt azt az öncélú nemzeti politikát, amelynek fontosságától minden magyar embernek egyformán át kell hogy hatva legyen.
A magyar, ha meg akarja erősíteni nemzetközi helyzetét, nem fogyaszthatja önmaga energiáit, nem pártoskodik tehát és nem keresi az ellentéteket a részletkérdésekben, hanem elfelejti a részletkülönbségeket, a nemzeti célok felé néz, mégpedig ma már nem optimista szemüvegen keresztül, hanem a reálpolitikus szemével. Akármerre megyek, mindenütt vágyódást látok az iránt, hogy Magyarországot nemzetközileg megértsék, hogy Magyarország belső vonatkozásban reformkorszakon menjen át, amelynek befejeztével minden magyar erő a maga helyén érvényesíthesse tehetségét.
(1933. május 23., Szekszárd)
A testvéri szeretetet hirdetem a nemzetiségekkel szemben is. Nincs szükség ebben a kérdésben új prófétákra. […] Nincs szükség arra, hogy új próféták, új eszméket hirdessenek. Egyedül arra van szükség, hogy ne válasszanak szét bennünket, hanem maradjunk együtt, mert az Isten is úgy akarta, hogy a sváb falu mellett magyar falu legyen, s a magyarnak útja a sváb falun, a svábnak útja a magyar falun vezessen át.
(1933. május 23., Szekszárd)
Mi mindnyájan ezeréves nemzet gyermekei vagyunk […] Legyen tehát mindenki öntudatos fia a nemzetnek, ne érezze azt, hogy félretolták, mert az én politikám tengelyében az olyan tehetségek vannak, akikben megvan az erkölcsi adottság és a felkészültség. Ők jelentik az új Magyarország számára azt az új arisztokráciát, amelyet én az értékek arisztokráciájának nevezek. Nem demokratikus fogalom ez, mert nem nivellál, hanem hierarchikus fogalom, amely felépít és nem zárja ki a nemes grófot, mint ahogy nem zárja ki az egyszerű ember fiát sem. A fontos az, hogy ki mit jelent a nemzet számára. Rádiószózatom (1932. október 4. – szerk.) azt jelentette, hogy minden magyar ajtón olyan közszellem érdekében kopogtatok, amely egyesít és nem választ széjjel, amely épít és erősít, rendszerbe kívánja foglalni a nemzetet, amely tisztít azért, hogy azon az országúton, amelyen járunk, ne a halogató Zápolyák szelleme érvényesüljön, hanem az a nagy magyar akarás, amely érzi, hogy történelmi elhivatottsága nemcsak az, hogy a Duna-medencéjében saját fajának adjon otthont, hanem bástyája legyen Európa kultúrájának és közművelődésének.
(1933. május 23., Szekszárd)
A magyar feltámadás nem álom és nem jelszó, a magyar feltámadás élő, kívánkozó, parancsoló igazság! És én ennek a feltámadásnak harcosa vagyok, úgy is mint ember, úgy is mint Magyarország miniszterelnöke. Valamikor azt mondottam, ne nézd, ki honnan jön, hanem ki hova megy. […] Nem a társadalmi osztályok széttagoltságában, hanem a testvéri együttérzésben és a társadalmi osztályok összekovácsolásában látom a magyar jövőt. Bennem egyesül a vasi nemes ember és a tolnai paraszt. E két vér sejtjei jól megférnek bennem és biztatnak arra, hogy a hagyományokon alapuló haladó politikát kövessem a magyar közéletben.
(1933. május 23., Szekszárd)
A magyar nemzet szerette Budapestet és el is kényeztette, mégis az utóbbi időben ez a város lett a veszte. Most, itt a Duna partján, tetemre hívom a magyar fővárost. Ez a város megtagadta ezeréves történelmét. ez a város porba rántotta a szent koronát meg a nemzet színeit, és vörös rongyokba öltözött.
– kezdte szónoklatát fehér lován ülve, 1919. november 16-án, Budapesten.
