A nyugodt lélek hamar álmot talál.
Beteg a te lelked gyerekkorod óta. Anyai örökség. Az egyetlen anyai örökséged.
A bűnös lélek számára valójában két büntetés van: a tudatlanság és az erő hiánya. A tudatlanságból ered a megszégyenítő tévedés, az erő hiányából a kínszenvedés.
Lelki nyugalmunknak négy zavarója van: a vágy, az öröm, a szomorúság és a félelem.
Te a hegyek magasát, (…) az óceán partjait és a csillagok vonulását csodálod, de megfeledkezel arról, hogy az emberi léleknél nincs csodálatosabb.
Gyönyörűen mondta valaki, hogy barátja az ő „lelke fele”. Én is úgy éreztem; lelkem az övével egybeforrva egy lélek volt két testben. S talán azért irtóztam tovább élni, mert nem akartam fél-életet; s azért féltem meghalni, nehogy, akit annyira szerettem, velem és bennem egészen meghaljon.
A hiúság elrútítja a lelket, vagyis tulajdonképpen halálos döfés kellene hogy legyen – önmagának; de nem, csak sebeket ejt magán, így lesz „sértett hiúság”.
A ház téglákból áll, de a lelkét, a szobát a téglák hiánya képezi. A ház teste tégla, és bár lelke éppen az, ami nem tégla, ennek ellenére kétségbevonhatatlanul létezik.
Néha a legjelentéktelenebb apróság is meg tudja zavarni lelkünk egyensúlyát.
Lelkünk, mint halott lepke, oly törékeny,
mint hárfahúr, a szélben elszakad,
elég hozzá egy rosszul értett szó is,
elég egy félreértett mozdulat.
Ha lelkünk tisztátalan gondolatokkal van teli, böjtöléssel nincs mód megtisztítanunk. A táplálkozásban bevezetett változtatások nem hatnak a lélek tisztaságára.
Ami a görög szépségideált halhatatlanná teszi, az a leggyönyörűbb testi szépség, a ragyogó szellem és legnemesebb lélek csodálatos összhangja.
Az embernek nem könnyű magán nevetnie, de a lelkének kétségkívül hasznára válik.
Ha sérelem ér, mindent megteszek azért, hogy képes legyek a megbocsátásra, mert enélkül a lelkem nem élhet békében. És a lelkem békéje fontosabb minden sérelemnél.
Ha egyszer megérintették lelkünket, úgy érezzük, hogy mindig azért éltünk, minden nyomoron, talán nagy eleséseken, sötét bűnösségeken azért gázoltunk át, egész múltunk, mint mágnesre a szétszórt vasszernek, rendeződik, beáll e szeretetnek mindenható pólusai felé.
Lelkem éjén rossz malom
zakatol: az unalom.
Régi, rozzant rossz malom
és úgy hívják: unalom.
Lélek csak az ember a többi
emberek lelkében,
törékeny gondolatokból faragott,
száztitkú, halovány emlék,
mely néha a fellegekig magasul.
Ideális lelkület híján a legfényesebb szellemi képesség is csak puszta szellem volna, puszta látszat, minden benső érték nélkül, de sohasem alkotóerő.
Természetesen valljuk, hogy ugyanaz alkotja a lelket és a lélek kiválóságát.