Az emberek manapság falakat húznak maguk köré ahelyett, hogy hidakat építenének egymás felé.
Mindig pozitívan álltam azokhoz, akik bizalommal fordultak hozzám, akár fáradtság miatt kértek egy nap pihenőt, akár a szerződésükkel volt valami problémájuk.
Don Corleone… nekem, befolyásos barátokra van szükségem. Egymillió dollárra készpénzben, és leginkább azokra a politikusokra akik a maga zsebében vannak!
(Virgil Solozzo)
Két ember egy roncson mégis jobban megvan, mint mindenik a magáén.
Legyen olyan a kapcsolatod a gyerekeddel, hogy egyáltalán beszéljen róla, mi történik vele. Ez az első lépés.
Ha hallgatsz, hallgass szeretetből. Ha beszélsz, beszélj szeretetből. Ha figyelmeztetsz, figyelmeztess szeretetből. Ha megbocsátasz, bocsáss meg szeretetből.
Az se más, mint civilizált kegyetlenség, ha valaki annyira – úgymond – elfoglalt, hogy soha nincs ideje senkire.
Ha valakit keresel, úgysem találod meg. Ha valakivel nem akarsz összefutni, biztosan szembejön és észre is vesz.
Olyanoknak, akik bolonddá tartanak, azoknak hiszel, de aki jót akar neked, annak nem.
A közigazgatás változhat, de a népek életében mégis az emberi összeköttetés a döntő.
A tömegember fogyasztói rutinja áthat a párkapcsolataira: a partnerek rövidülő ciklusokban fogyasztják és dobják el egymást. Az intimitás ennek nyomán addig fogy, mígnem a történelem utáni ember inkább választja a magányt, mint hogy a vágyaiból és a kényelméből bármit is feladjon – végleg elutasítja a társas élet boldogságának lejárt szavatosságú ideáját: a férfi a szorongató valóságból virtuális világokba menekül, a nő a többgenerációs családról való gondoskodásának ösztönét bulvárpletykák fogyasztásába fojtja.
A lélek képtelen elszakítani a kötelékeket, amelyek régi szövetségesekhez, megszokott közösségekhez fűzik, és ha már új célt tűzött is maga elé, ha új célja mindennél fontosabb is, ezek a meggondolások minduntalan félretérítik.
Ha az érdekel, ami mást nem, úgy elegáns, ha megtartod magadnak.
Az emberi kapcsolatok komplikálják az emberi észjárást.
Sosem bocsátanád meg magadnak, ha csak azért nem adnál neki esélyt, mert félnél, hogy megvisel!
Lehetetlen kapcsolódni olyanhoz, aki nem hajlandó semmi mást meglátni önmagán kívül. Aki kizárólag akkor kapcsolódik, ha abból ő maga épül. Először azt hittem ez a fajod sajátja, önzőség, rövidlátás, de a te Lenkádon át most már megértettem. Ez csak Te vagy. A magányodat magadnak köszönheted.
Nagyon fontos, hogy ismerd azokat az embereket és dolgokat, amelyek azzá tesznek, aki vagy; a szeretteid, az emlékek, az érzések, az illatok és a helyek. Legyen kapcsolatod a múltaddal, hogy építhesd a jövődet. Próbáld megérteni saját magad, hogy ihletet adjon a származásod és a valódi természeted, így többet adhatsz a világnak, és azt csinálhatod, amit szeretsz.