A párválasztásnál a véletlennek alig lehet szerepe. Tehát a szerelemnek sem? Annak a fajtának, hogy „meglátni és megszeretni pillanat műve volt” csakugyan kevés az esélye, de hát ennek a fajta szerelemnek csak a kitalált történetekben van esélye. Megkívánni, azt igen, azt lehet egy pillanat alatt, akár még fényképről is, kivált, ha az illető szép hölgy elég csupasz. De megszeretni?… Maga a fogalom is folyamatot jelez – megszeretni -, s nem is percekkel mérhető folyamatot. Ami vagy bekövetkezik, vagy sem, ha megkívánja, s akár meg is kóstolgatja egymást a lány meg a fiú.
Nem biológia a szerelem (akkor az állatok is szerelmesek lehetnének), hanem pszichológia. (…) Mert az benne a csudálatos, a gyönyörű, hogy (ez még biológia) ezer és tízezer hozzám való fiú közt itt van ez az egyetlenegy (most jön a pszichológia), aki ezer és tízezer hozzá való lány közül csakis engem akar, engem választ, engem szeret, és végleg elszánta magát, hogy hozzám kösse az életét. Így leszünk egymásnak a legfontosabbak… épp ez a szerelem! Amikor a lány meg egy fiú eljut odáig, hogy kölcsönösen, egyik a másikat a világon mindenkinél fontosabbnak érzi.
Vettem már észre máskor is: ha az élet nagy dolgaiban mindenáron okos akarok lenni, végképp összegubancolódnak bennem a csupa okos gondolatok. Ha innen kezdem a szálakat felfejteni, ha onnan, biztos, hogy ehhez a gubanchoz jutok el. Minden szemszögből csalogat valamiféle megvilágosodó igazság, és minden igazságban csakugyan van valamennyi igaz is. De valahogy sohasem fenékig igaz az igazság.