Szívesen odaszólnék a mai íróknak: „Uraim, ahelyett, hogy minduntalan szellemességekkel tömik szereplőiket, helyezzék inkább olyan körülmények közé, amely valóban szellemmel telíti őket.”
Rajtad kívül nincs jobb barátom, mint az egyedüllét. Eközben minden társalgásomat kizárólag az irodalommal folytatom.
– Ön tud görögül?
– Nem, uram, egy árva szót sem.
– De hát nem azt mondta az imént, hogy Philoxenosz művét fordítja, ő pedig görögül írt?
– Igen, uram, de nem fontos ismerni valamely nyelvet, hogy fordítsunk belőle, hiszen úgyis azok számára fordítunk, akik nem értik az eredetit.
Talán önök is olvasták Arthur C. Clark idevágó regényét. A gyermekkor vége a tudományos-fantasztikus irodalom csekély számú remekműveinek egyike. A többi remekművet magam írtam.
Észrevették már, hogy a legkiemelkedőbb irodalmi alkotások – a Moby Dick, a Huckleberry Finn, a Búcsú a fegyverektől, A skarlát betű, A bátorság vörös kokárdája, az Iliász és az Odüsszeia, a Bűn és bűnhődés, a Biblia és A könnyűlovasság támadása – mind arról szólnak, hogy mekkora szívás embernek lenni?
Több írón nőttem fel Balzactól Shakespeare-ig. Tisztában vagyok vele, hogy az utcáról jövök, nincs magasabb iskolai végzettségem, de sokat olvastam, és az orosz irodalom áll hozzám a legközelebb. Az olvasásnak köszönhetem, hogy életben vagyok.
Azért vannak a költők, hogy a vágyainkat teljesítsék. S ők teljesítik is, még mielőtt kimondanók.
A szóvicc az elbeszélő költészet koporsójára hajított föld.
Aki írásával a szívekig akar hatni, annak sokat próbált szíve legyen – bár talán jobb, ha túl van már a megpróbáltatásokon. Míg a szenvedélyek uralkodnak rajta, érzi, de le nem írhatja őket – ahogy csata közben sem fordíthat hátat, hogy felebarátjának beszámoljon az eseményről.
Igazán kár rímfaragónak állnia, aki valami jobbhoz is ért.
Engem sokkal többet üldöztek, mint téged, amint pályám jelen dekadenciájából is láthatod – mert nem hiszem, hogy lenne pillanatnyilag népszerűtlenebb és kevésbé kelendő író, mint én. Barátaim legalábbis így mondják – áldassék jóakaratuk!
Ha tényleg írónak tartanám magam, akkor nem forgatókönyveket, hanem regényeket írnék.
Az élet legnagyobb kincse a barátság és az irodalom.
Hirtelen hülyeségnek találtam, hogy bárkit is érdekeljen, hogy én mit gondolok valamiről. Ami az íróban a legjobb, az ott van a papíron. A többi általában értelmetlenség.
A költészet túl sokat mond túl rövid idő alatt, a próza meg túl keveset túl hosszú idő alatt.
A részegség és az öngyilkosság az író ágyastársa.
A világ tele van irodalmi gengszterekkel, és minél tehetségtelenebbek, annál többet gengszterkednek.
– A nagy írók élnek, és közben figyelik, hogyan élnek mások.
– És mit csinálnak a rossz írók?
– Pénzt.
Ha pokolra jutok, biztos, hogy csak írókkal fogok találkozni odalent. És ennél semmi sem lehet rosszabb.
Életemben először fordult elő, hogy a közönség megértette a verseimet. Ez ki is józanított, úgyhogy innom kellett még.
Alkohol idézetek, Charles Bukowski idézetek az alkoholról, Irodalom idézetek