Nagyon jó mondás, hogy a humor az elme szellőzőablaka. Ha elindul egy öncenzúra, hogy nem merek röhögni, és nem merek kimondani dolgokat, akkor az egészet megette a fene.
Bár látszólag nincs köze a valósághoz, az álom mégis kötődik az élet nagy érdekeihez; regresszív hallucinációk segítségével megpróbálja pótolni azt, ami hiányzik; és létezését kizárólag annak köszönheti, hogy nagyon nagy szükségünk van az éjszakai alvásra. Másfelől a vicc megpróbál kis örömmennyiségekre szert tenni pszichikai apparátusunk szabad és akadálytalan működéseiből. (…) Az álomnak az az elsődleges feladata, hogy védjen minket a fájdalommal szemben, a vicc viszont arra szolgál, hogy gyönyörűséget szerezzen nekünk; ebben a két funkcióban valamennyi pszichikai funkciónk találkozik.
Az emberek sokféleképpen voltak bölcsek, de nevetni egyformán nevettek.
Ez röhejes, a romantikus regényírókon mindenki csak röhög (amíg el nem olvas egy romantikus regényt!).
Nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani saját magunknak, ugyanakkor igyekezzünk humorral enyhíteni a bajokat, amelyeket szinte sohasem tudunk elkerülni.
Figyelj…ha egyszer rájössz, mekkora vicc minden, csak egynek van értelme: ha komédiás az ember.
Élni annyi, mint röhögni a halálon, és belehalni a röhögésbe.
Alig van oly közönséges dolog, mely ne tetszenék humorosnak, ha torzítottan fejezik ki.
Képzelőerőnket kárpótlásul kaptuk azért, amik nem lehettünk, humorérzékünket pedig, hogy vigasztalódjunk a felett, amik lettünk.
Az intelligens ember majdnem mindent nevetségesnek talál, az érzékeny ember szinte semmit.
Ha meg akarod nevettetni Istent, mesélj neki a terveidről.