A humor – mint ismeretes – az élet sava-borsa. Olyan nedv, amely nélkül kiszáradnánk.
Humor idézetek
Ha rajtam múlna, minden tévékészülékre humorkapcsolót is szereltetnék. Ha azt bekattintanánk, reálisabban láthatnánk a képernyő közvetítette komor világot s a baljós ügyekben fontoskodó embereket. De látnánk azért mindazt, ami van. Épp csak arányosabban, derűsebben: mindent a maga helyén.
Humoristaként gondolok magamra. Ahogy humoristaként gondolok például Douglas Adamsre, a Galaxis útikalauz stopposoknak szerzőjére is, aki bár talán sosem állt ki a színpadra, hogy vicceket meséljen, de a célja a könyveivel ugyanaz volt: nevettetni akart. Nem mérem magam hozzá természetesen, csupán a szórakoztatás szándékát illetően érvényes a párhuzam.
A humor kioltja a félelmet. Amikor nevetünk, nem félünk
A humorérzékre szükségünk van. Láttatok már kacagó hiénát, akinek megszakadt a szíve?
Az apám nagyon vicces ember. Amikor gyerek voltam, nagyon sokat utaztunk, és gyakran komédiázással ütöttük el az időt. Anyukám német származású, és gyakran elveszett az angolban. Mondtam neki valamit, és egyszerűen nem értette. De a humort mindig megértette. Annak valahogy nemzetközi nyelve van. Ezért gondolom azt, hogy Jerry Lewis, Claudette Colbert és Jim Carrey olyan univerzális.
Tanulj meg, fiacskám, komédiázni,
Tanulj meg kacagni, sírni, ha kell,
Tanulj a rosszhoz is jó képet vágni,
Magaddal törődj csak, más senkivel.
Igazából a viccek által még akkor is népszerű maradtam és figyeltek rám, amikor már nem dolgoztam filmeken. Az egyik kedvencem a Rushmore-heggyel kapcsolatos poén. Ugye ez az a hely, ahol a hegy oldalába a négy nagy amerikai elnök arcmását vésték. A vicc úgy szól, hogy „Chuck Norris arcképét be akarták vésni a Rushmorehegy oldalába, de a gránit nem volt elég kemény a szakállához!”
Hogy el tudok-e számolni végtelenig kétszer? Természetesen. Minden vicc igaz. Sőt, harmadszor is elkezdtem, 2006 éve számolok. Egyetemista srácok küldték el nekem először ezeket a poénokat, amiket nagyon viccesnek találtam, Genával jókat kacarásztunk rajta. Azt hittem, hamar lecseng, de nagyot tévedtem. Még több egyetemről jöttek a mailek, középiskolákból, katonáktól, a világ különböző pontjairól. Igazándiból megtiszteltetés volt, örültem, hogy a fiatalabb generáció is megismert ezáltal.












