A nővérek ma még betegápolók, de eljön a nap, amikor egészségápolók lesznek.
Az ápolónő munkája háromszoros érdeklődést kíván: szellemi érdeklődést az „eset” iránt, szívbeli érdeklődést a beteg ember iránt, szakmai érdeklődést a gyakorlati munka technikája iránt.
Én akkor születek meg újra és újra, ha átlépem a filmgyár küszöbét. S ha leforgattam a filmet, szinte megszűnök létezni.
Nem születtem színésznek, hiányoztak hozzá a megfelelő adottságaim: a színészi képességek, a tekintet, a tehetség, a mozdulatok. Az alkatom még meglett volna hozzá, talán túlságosan is, de egyáltalán nem rendelkeztem klasszikus értelemben jó külsővel, a „tekintetemmel” pedig még komolyabb baj volt.
A jövő világban az orvosok több életért felelnek majd, mint most mi, hadvezérek.
Játszottam nagyon sokféle karaktert, de a színészeknek általában van egy fő profiljuk. Az ördög jobb és bal keze után mondták azt, hogy maradjak ez a karakter, ez áll nekem a legjobban a filmvásznon, ráadásul ez a fickó az, akit nagyszülő, szülő és gyermek egyszerre tud kedvelni, így a filmjeinket a családok együtt nézhetik.
Maga a sztárság legfeljebb kellék, jelmez, munkaeszköz számomra, amit – például most – a filmem promotálására használok. Egy szerep, még ha személyemben érintett is vagyok. Valójában azonban nagyon egyszerű életet élek: hétköznapiak az igényeim, a kapcsolataim. Eszem ágában sincs sztárként viselkedni, élni, öltözni, külön allűröket felvenni, akár magam előtt is eljátszani a sztárt. Roppant fárasztó és unalmas lenne.
A tanárok csodálatos misszionáriusok, akik arra esküdtek fel, hogy közvetítsék a tudásukat nyomorúságos fizetésük ellenére és ezer nehézség közepette. Legalább el kellene gondolkodni annak a lehetőségén, hogy felelősségteljes feladatukhoz méltó elismerést kapjanak.
Azt csinálhatom, amihez értek, amit mindennél jobban szeretek. Hobbi ez, de a lehető legkomolyabban fogom fel, mondhatnám, hivatásszerű hobbi. Hajtom a lovaimat, s megpróbálom belőlük is, magamból is a maximumot kihozni.
Nem az orvos hat a gyógyszerrel, hanem Isten, mint ahogy a gabonát is Ő növeszti, nem a földműves.
Színésznek lenni a legmagányosabb dolog a világon. Egyedül maradsz a koncentrációddal, a képzeleteddel. Ez minden, ami maradt. Színész vagy.
Nekem van a legjobb állásom az egész világon. Azért fizetnek, hogy a sz*rt is kiverjem másokból, és nagyon jó vagyok benne.
Az orvos örök álma, hogy mindig csak egészséges és jó illatú testeket vizsgálhasson.
Megfoghatatlan, hogy egy orvos, aki egész idejét mások betegségeinek szenteli, olyan közömbös legyen a tulajdon családtagjainak egészsége iránt. Mindig nevet, ha valamelyikük betegségről panaszkodik.
Az orvos valóságos bűnbak. Azt mindenért ütik. Ha kicsibe veszi a beteg baját, megharagusznak rá, hogy lelketlen kutya, ha nagyba veszi, megharagusznak rá, hogy megrémíti a beteget, és még betegebbé teszi. Ha a beteg meggyógyul, azt mondják, hogy magától is meggyógyult volna, ha nem gyógyul meg, azt mondják, hogy a doktor rontotta el. Ejh, cudar egy pálya ez! Hálára ne számítson az ember.
Nem hozok létre. Amit én teszek az felfedezés és felszínre hozás. Az én dolgom, hogy fogjam a szikrát és fújjam. Amikor kicsi láng lesz belőle, akkor táplálom és addig táplálom, míg hatalmas láng nem lesz belőle. Amikor hatalmas a láng, akkor száraz farönköket dobok rá. Ez már tényleg egy rendes tűz.
Csakis a nők és az orvosok tudják, mily szükséges és mily jótékony a hazugság az embereknek.
A szakmámban én vagyok a legjobb. Csakhogy a szakmám nem túl szép. Van, aki ezt a saját kárán tanulja meg.
Hivatásod legyen:
élni másokért,
s mások boldogságában
keresni a magadét.