Gyerekként nem tudtam, kik azok a celebek. Anyukám operaénekesnő volt, és a család többi tagja is művész. Nem mentünk moziba, bulvár újságokat sem járattak a szüleim. Bár zongorázni tanultam és balettórákat vettem, színésznőként szerettem volna dolgozni – a közönséget megnevettetni azonban kemény munka.
Való igaz, hogy gyakorlat teszi a mestert. Csakhogy rengetegen gyakorolnak, így nagyon sokan el is jutnak a mesterszintre. Ezért aztán a felső korlát közelében a döntő különbség már nem a teljesítményen múlik.
A színészet a legvadabbul túlfizetett munka, amit csak el lehet képzelni.
Sosem lesz igazi autószerelő abból, aki nem szerelmes a masinákba!
A hivatás megbecsülése fontos pillére az országnak.
Azt mondják, minden jó főszakács mögött ott áll a profi konyhai csapat (és ez nagyon is igaz), de megbízható, lelkes, a minőségre kényes beszállítók és termelők nélkül mindez kevés lenne.
Szívesebben eljátszom a gazembert vagy az antihőst.
Amikor színészkedsz, más emberek életét élheted, anélkül, hogy tetteidért vállalnod kellene a felelősséget.
Miután szakmám szerint a jobb lábamból élek, nem igazán érdekel, hogyan nézek ki. Akit ez esetleg megijeszt, nos, az így járt.
Talán nem vagyok jó színész, de minden másban még ennél is rosszabb lennék.
Én soha nem akartam színész lenni, mert el sem tudtam képzelni, hogy hogyan lehetek az.
Az egyik első dolog, amit színészként megtanultam: „Ne ítéld meg a karaktert!”
Belátom, hogy voltak – s szentül hiszem is, hogy lesznek még jobb idők, mint a mostaniak, de – a jó Isten látja lelkem – nem tartom hibának, bűnnek ma sem olyasmivel foglalkozni, ami egy szebb múltra emlékeztet, vagy egy jobb jövő elgondolásában ringat.
Amelyik pincér nem tud mosolyogni, jobban tette volna, ha vendégnek születik.
Nem vagyok képzett színész, remélem tudsz erről.
Születésemkor apám állítólag azt mondta, szeretné, ha filozófus vagy zeneszerző lennék. Ezen később nagyokat mulattam.
Barack Obama elárulta nekem, hogy én voltam a felesége egyik kedvenc színésze.
Az ember sok mindenben változik: ízlése, szokásai, vágyai megváltoznak, de a szakmámat mindig is szerettem, és sohase vágytam rá, hogy valami mást csináljak.
100 év tapasztalatából azt tudom mondani, hogy nincsen szebb foglalkozás a termőföldek művelésénél.
Egészen bizonyos, hogy egy évezred múlva, tízezer év múlva egész munkásságomnak nyoma sem lesz, tán az egész magyar nép és magyar nyelv örökre a feledésbe süllyedt. Vagy ha még nem akkor, akkor hát később. S mindnyájunk munkájának ugyanez az osztályrésze. Nem volna valami kellemes munkánkat csupán ezzel a lesújtó tudattal végezni. Ehhez életkedv, azaz erős érdeklődés kell a létező mindenség iránt.
