Az ügyvédkedés keresetnek olyan bizonytalan, főként ha az ember nem akar csak szép, tiszta ügyekkel foglalkozni.
Eredetileg valóban úgy volt, hogy mérnök leszek, de az a gondolat, hogy a kreativitásomat olyan dolgokra használjam, amelyek a hétköznapi élet praktikus oldalát szolgálják, s mindezt puszta nyereségvágyból tegyem, egyszerűen elviselhetetlen volt számomra. Szerintem a gondolkodást önmagáért kell művelni, akárcsak a zenét!
Nagyon családcentrikus ember vagyok, imádok időt tölteni a családommal. Azt gondoltam, hogy az életem ezen szakaszára már lesz családom és gyerekeim, meg minden ilyesmi, erre itt találom magam 42 évesen gyerekek nélkül. Ugyanakkor azt csinálom, amit szeretek, és amiben a legjobb vagyok, miközben soha nem próbáltam mást a motorsporton kívül. Úgyhogy, amikor reggel belenézek a tükörbe, boldog vagyok azzal, aki vagyok, és azzal, amit csinálok.
Én egy őrkutya vagyok. Egy csahos kutya. A közvélemény előretolt állása. Nekem az a feladatom, hogy jelezzem, ha valami veszélyt érzékelek. Ha valami silány, hitvány, ízléstelen, hazug, álságos, képmutató, szemét, ócska, igénytelen, förtelmes vagy emberhez méltatlan. Világ életemben ezt műveltem, ezt képviseltem.
Kutató maradok mindörökké és minden pénzt, amit kapok, azt oktatásra meg a tudományra fogom költeni.
Ha valaki sok pénzt akar keresni, akkor ne menjen kutatónak, mert ez a szakma nem igazán jövedelmező. A kutatás küldetés, olyan hivatás, amely inspirálja a kutatót: minden egyes nap alig várja, hogy bemenjen a munkahelyére, hogy állandóan azon gondolkodjon, mivel lehetne még jobb, még eredményesebb a munkája, és a végén valami olyasmire kapjon választ, amivel az embereken segíthet. Ez igazán lelkesítő!
Olyan filmsztár vagyok, aki azzal tűnik ki, hogy a logika törvényei szerint sohasem lehetett volna belőle filmsztár. Pályafutásom egyetlen pillanatában sem volt meg bennem az ehhez szükséges tapasztalat. Igaz viszont, hogy sohasem állítottam: meg is tudom csinálni, amit rám bíztak.
Ha megnézem az életemet, úgy gondolom, hogy olyan hatvan százalékban a tudomány, harmincöt százalékban az orvoslás és, mondjuk öt százalékban a tudományos ismeretterjesztés tölti ki.
Csak azt tudod jól csinálni, amit igazán szeretsz. A célod ne a pénz legyen. Ehelyett keresd azt, amihez valóban értesz, és tedd olyan jól, hogy az emberek le se tudják venni a szemüket róla.
Ha én nem tudnék zsömlét sütni, soha nem árulnék zsömlét. Ez egy alap dolog nálam. Értsél ahhoz, amit csinálsz.
Véleményem szerint, ha kifestek egy szobát vagy megjavítok egy széket, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy nekem a továbbiakban akár festőnek vagy asztalosnak kellene lennem. Ez ugyanígy vonatkozik a színészetre is.
Ha valaki arra kényszerül, hogy megkövetelje magának a tiszteletet, azzal csak azt bizonyítja, hogy valójában nem is tanár. Egyszerűen rossz szakmát választott, neki nem az a hivatása. A tanár definíciója szerint olyan ember, akit önmagáért tisztelnek, nem pedig kötelességtudatból.
Hogyan játszol el valakit egy filmben? Hogy csinálod? Lehetetlen – hacsak nem tudod, hogyan kell. Hogyan vágsz fel valakit, veszed ki a vakbelét, varrod össze, hogy jobban legyen? Lehetetlen – hacsak nem tudod, hogy kell csinálni.
A szórakoztatás lelke továbbra is a jó sztori: vagy egy szokatlan történet, amely állon vágja a nézőt, vagy egy megszokott sztori, amitől elandalodik.
Ha valaki kötéltáncos, az a dolga, hogy a magasban táncoljon a kötélen. Nem teheti meg, hogy egy vonalat fest a padlóra és azon járkál. Előbb-utóbb fel kell mennie harminc méter magasra. Néha elveszik a hálót a kötéltáncos alól. Tudja, miért? Mert akkor valami megváltozik benne. Megváltozik a teste kémiája, az adrenalinszintje














