A kormányzás szolgálat.
Hivatás idézetek
A szórakoztatás lelke továbbra is a jó sztori: vagy egy szokatlan történet, amely állon vágja a nézőt, vagy egy megszokott sztori, amitől elandalodik.
Ha valaki kötéltáncos, az a dolga, hogy a magasban táncoljon a kötélen. Nem teheti meg, hogy egy vonalat fest a padlóra és azon járkál. Előbb-utóbb fel kell mennie harminc méter magasra. Néha elveszik a hálót a kötéltáncos alól. Tudja, miért? Mert akkor valami megváltozik benne. Megváltozik a teste kémiája, az adrenalinszintje
Aki nem jól tanulja meg mesterségét: maga vallaj kárát.
Egy szakmát nem lehet anélkül jól csinálni, hogy az ember ne sajátítaná el az alapokat.
Főleg szórakozóhelyeket, vállalkozásokat védtünk. Ez volt az úttörő korszaka annak, hogy egy biztonsági őr megjelent egy vállalkozásban. Ma, ha bemész egy üzletbe, mindenhol van már egy biztonsági őr. Gyógyszertárban, zöldségesnél, trafikban, mindenhol. Akkor ez még teljesen új volt.
A fizikumom valóban megkönnyíti, hogy a katonák a parancsnokot lássák bennem, hiszen mindig hallgatnak rám, és azt teszik, amit mondok. Keményen edzem őket, de a humor sem hiányozhat! Ugyanakkor igyekszem a mentoruk is lenni, és hosszú távon motiválni őket.
A standup egy perverz műfaj, ahol mindenre rettentően gyors visszajelzést kapsz.
Humorista vagyok, aki ír. Ez sosem változik meg.
Kifesti az arcát, csak azért, hogy elrejtse. A szeme, akár a víz mélye. Egy gésának nem lehetnek vágyai, egy gésának nem lehetnek érzései. A gésa a lebegő világ művésze. Táncol, énekel, szórakoztat. Megtesz bármit, amit kérsz. A többit homály fedi. A többi titok.
Önmagában semmit sem jelent, ha elhatározod, hogy riporter szeretnél lenni. Fontos, hogy van-e hozzá adottságod, ismered-e annyira a sportágat, amennyire kell, és még sorolhatnám. Régen azért volt nehéz ez a szakma, mert alig volt információ, most meg azért nehéz, mert túl sok van, és nehéz kiszűrni az álhíreket.
Engem sohasem érdekelt a rang, bizonyos értelemben a népszerűség sem. Véleményem szerint, aki azt gondolja, hogy történelmet csinál, az ostoba ember. Mindenkinek el kell végeznie a feladatát, ha ez a történelem része lesz, hát legyen…
Mindent, amit valaha a főzésről tanultam, úgy szereztem meg, hogy először padlóra küldtek, majd onnan felálltam. Megrázod magad és visszatérsz egy jobb recepttel vagy prezentációval.
Én egy elég szenvedélyes pasas vagyok, ami számos félreérthető helyzetet szül. Egy profi konyhában óriási feszültség van. Nem asztrofizikáról van szó, de rohadtul érteni kell egy konyha fenntartásához.
Az ember hivatása, hogy megismerje az igazságot, szeresse a szépet, kívánja a jót, és cselekedje a legjobbat.
Ha egy olyan foglalkozást választasz, amit szeretsz, akkor egy napot sem kell dolgoznod életed során.
Ha elsőre nem jó szakmát választottunk, akkor legyen bátorságunk tovább állni, mert nem befejezni kell, amit elkezdtünk, hanem bátran változtatni.
Magam sem tudom, hogyan történt, de egy szép napon egyszerre csak elhatároztam, hogy festőművész leszek. Nem lehetett kétségbevonni rajzképességemet, ezt apám is tudta, hiszen éppen ez késztette többek között arra, hogy reáliskolába küldjön. Mégis, amikor megkérdezte, hogy tulajdonképpen milyen életpályát választanék magamnak, kimondtam fenti elhatározásomat. Első percben torkán akadt a szó. Kételkedni kezdett épelméjűségemben. Miután pedig megismételtem elhatározásomat, és megérezte ennek komolyságát, esetleges tehetségem figyelmen kívül hagyásával, határozott egyéniségének egész erejével fellépett tervem ellen. „Festőművész nem lesz belőled, legalább is, míg én élek, addig soha!” mondotta. Mindketten következetesek maradtunk: atyám a „sohá”-hoz, én pedig a „csak azért is”-hez.
Hajlamosak a filmesek egy bizonyos kor felett mellőzni a nőket, én azonban úgy érzem, a legjobb éveim még előttem vannak, és minél többet tanulok, és élek, annál jobbá válik a munkám, a teljesítményem. Énekesként, előadóként, színésznőként, producerként minden nap egyre jobb leszek. Jó dolog az életemnek és a karrieremnek ebben a szakaszában lenni.
A szüleim ügyvédnek szántak. De nem hinném, hogy boldog lettem volna, hacsak nem énekelhetek a bírák előtt.