Megöl a disznófejű Nagyúr,
Éreztem, megöl, ha hagyom,
Vigyorgott rám és ült meredten:
Az aranyon ült, az aranyon,
Éreztem, megöl, ha hagyom.
Úgy hiszem, a halál nem a vég. De ez csak magánvélemény! Mint amikor elalszunk este, aztán reggel felkelünk, és új nap kezdődik. Ez szimbolikusan igaz lehet nagyobb léptékben is. Meghalunk, egy ideig álmodunk, aztán a jó ég tudja hogyan, visszajövünk!
„Látnok!”, búgtam, „szörnyű látnok, ördög légy, madár, vagy átok,
Hogyha istent úgy félsz mint én s van hited, mely égre száll,
Mondd meg e gyászterhes órán: messzi Mennyben vár-e jó rám,
Angyal néven szép Lenórám, kit nem szennyez földi sár,
Átölel még szép Lenórám, aki csupa fénysugár?”
Szólt a Holló. „Soha már!”
Az életet a haláltól elválasztó határ homályos és bizonytalan. Ki a megmondhatója, hol végződik egyik, és hol kezdődik a másik?
Előadásaim során fel szoktam tenni a résztvevőknek azt a kérdést, hogy ha megtudnák, hogy már csak hat hónapjuk van hátra, bemennének-e holnap reggel dolgozni? Elképesztő, mennyire kevesen felelnek igennel. Legutóbb például az egész teremből egyetlen ember tette fel a kezét, konkrétan az asszisztensem, pedig nem ígértem neki prémiumot érte.
Szép sorssá és törvénnyé válik
Minden, hogyha messziről nézik.
A Halál is borzalmasan szép
S minden, miben a Halál érzik.
Amikor elkezded elveszíteni a barátaidat, sorra egyiket a másik után, a halál már nem is annyira grim reaper (veszedelmes kaszás), hanem a grim rapper. „Yoooo, mizu?!” Mintha már várna a túloldalon, és afelől érdeklődne: „Hé, haver, hogy vagy?”
Minden előbbre és kifelé tart, semmi sem hull ki
És meghalni más, mint bárki hinné, és örvendetesebb.
Sok szép csatát megéltem, de egy spártai azt a csatát várja, ami a szép halál ígéretével kecsegtet.
(Szteliosz)
Sonny Corleone: Mi az ördög ez?
Clemenza: Szicíliai üzenet. Azt jelenti, hogy Luca már a halakkal alszik.
Bár koporsóm fenekén
volnék, s földnek nyomna rögje!
Könny, panasz hiába van –
Peer, elvesztél, mindörökre!
(Peer Gynt)