Akinek mög van írva, annak ugyan a fenekibe fújhatnak szalmaszálon, mert ha lejárt az ideje, hát lejárt, és vége.
Matko Destanov: Meghalt apám.
Dadan Karambolo: Tényleg?
Matko Destanov: Tényleg.
Dadan Karambolo: Részvétem.
Matko Destanov: Most mit csináljunk? Esküvő és temetés nem megy együtt.
Dadan Karambolo: Igazad van, haljon meg három nap múlva.
Matko Destanov: Három nap múlva? Ma reggel halt meg!
Dadan Karambolo: Ki mondta ezt? Há’, ki tud róla?
Matko Destanov: Hogyhogy, ki? Tudom én, tudja a Zare…Egyből jöttem, hogy elmondjam neked, negyven napig gyászolnunk kell, Dadan.
Dadan Karambolo: Meggyászolom én is, majd három nap múlva. Bölcs ember vagy te, hogy nem halasztod el az esküvőt.
Matko Destanov: Dehát muszáj lesz…
Dadan Karambolo: Há’ hülye vagy te? Apám forogjon a sírjában, azt akarod?
Matko Destanov: Isten őrizzen, Dadan.
Dadan Karambolo: Senkinek egy szót se róla! Neki mindegy, hogy mikor hal meg, szerdán vagy pénteken.
A halál ünnepélyes pillanatában minden ember, még ha hirtelen is hal meg, meglátja az elmúlt életének egészét maga előtt felsorakozni, annak apró részleteiben. Egy rövid pillanatra a személyiség eggyé válik az egyéniséggel és a mindentudó Én-nel. De ez a pillanat elég, hogy megmutassa neki az okok egész láncolatát, amik működnek az élete folyamán. Úgy látja, és megérti önmagát, hogy milyen valójában, a hízelgés vagy önbecsapás díszítése nélkül. Olvassa az életét, úgy marad, mint egy néző, aki letekint a színtérre, amit épp elhagy, megérzi és megismeri minden őt ért szenvedés igazságosságát.
Amikor a társad meghal, az együtt töltött idő is meghal vele. Magányos útra indul az elhunyt, de aki itt marad, az még magányosabb.
Együtt töltött idő idézetek, Halál idézetek, Magány idézetek
















