A halál a pihénél is könnyebb, de a kötelesség nehezebb, mint egy hegység.
A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él.
Tudom, hogy egyszer véget ér a földi létem, de még élek, és addig az élettel foglalkozom.
Nagyon kíváncsi vagyok, mi jön az élet után a Földön. Biztos vagyok benne, hogy egy újabb kaland következik.
A kimerült emberek könnyen halnak meg, mintha alig várnák az örökkévalóságot.
Azt mondják, az élet jó tanítómester, csak sajnos minden tanítványát megöli.
Nem halott az, mi fekszik örökkön,
A halál sem ér át végtelen időkön.
Amikor eljön a halál, mindig bejelentés nélkül érkezik, mindig kegyetlen és vérszomjas. Értelmetlen és abszurd.
Vannak halottak, akik elevenen állnak mögötted,
és vannak élők, akikre régen
rádőlt a föld.
Az élet felszálló ágának célt és értelmet tulajdonítunk, de vajon a leszálló ágának miért nem? Az ember születése jelentőséggel terhes, de vajon a halála miért nem?
Amiért élni jó volt
még nem lesz rossz meghalni
attól hogy élni rossz volt
a halál nem megoldás.
Tudomást sem veszek róla,
de távoli tájakon
már körvonalazódik a halálom.
Bár volna örök álom életem!
S ne kelnék fel, csak majd, ha reggelem
Az öröklétnek hozza egy sugára.
Világosan kell látnunk, hogy bármikor meghalhatunk, és úgy kell berendeznünk az életünket, hogy ezzel a realitással számolunk.
Az élet kellemes. A halál békés. Az átmenet az, ami problémás.
Megáll egy percre a dolog zaja,
Elszáll egy ember könnyes sóhaja,
Két éhes gyermek ágyán felriad.
A gép megindul újra zakatolva
S megy minden, mintha mi se történt volna:
A földön még elég ember marad.
Csak egyszer halok meg, és én nem akarok lemaradni róla.