Egy csipetnyi igazsággal egy teljes kondér hazugságot fogyaszthatóvá varázsolhatunk.
Jeffrey Eugenides
A gyász természetes. Hogy túljutunk-e rajta, az döntés kérdése.
A gyerekek jelentik az egyedüli balzsamot a halál sebére.
A világ egy gyöngykagyló, magán áll, hogy kinyitja-e, vagy sem.
Csak ne akarj mindenáron zseni lenni, akkor lehet, hogy egyszer véletlenül az leszel.
A vízfelszín egy tükör, az evolúció két fejezete egyszerre csodálhatja magát benne: odafentről a légi teremtmények, lentről a vizek lakói. Egy bolygó, két világ.
A biológiának köszönhetően aggyal rendelkezünk, amiből az élet faragja ki az értelmet.
Miért tanulunk történelmet? Azért, hogy megértsük a jelent, vagy azért, hogy megússzuk?
Az álmok annak valók, akik alszanak,
Az élet a fontos, hát megragadd!
Valaha könnyűszerrel le lehetett olvasni bárkinek a nemzeti hovatartozását az arcáról, de az újkori népvándorlás véget vetett ennek. Maradt a cipő a nemzeti hovatartozás megállapítására, de a globalizáció ezt is lehetetlenné tette. A finn nemezcsizmák, a német bakancsok – mind odavesztek. Csak a Nike és a többi maradt meg, baszk, holland, szibériai lábakon.
Mi, mai emberek, már tisztában vagyunk azzal, hogy saját genetikai térképünket mindenhová magunkkal hurcoljuk. Akkor is a sorsunk diktátumának engedelmeskedünk, amikor az utcasarkon őgyelgünk. Ez rajzolja ugyanazokat a ráncokat az arcunkra, amiket a szüleink is viselnek. Ennek köszönhetjük jellegzetes családi vonásainkat és szokásainkat.