A győzelem semmit sem ér, ha nincs valaki más, aki veszít.
Mindig az győz, aki szeret, nem az, aki többet tud.
Nem számít, hol játszunk, ki ellen játszunk, minden meccsen azért megyek ki a gyepre, hogy mindent beleadjak, a legjobbat hozzam ki magamból, mindent megtegyek a győzelemért.
Már mindent megnyertem, amit meg lehet nyerni, de sohasem fogom megunni. Amíg vissza nem vonulok, mindig nyerni akarok. Egyszerűen ilyen vagyok.
Győztesnek tartom magam. Gyakrabban győzök, mint vesztek.
Gerard Houllier, a Liverpool FC trénere mindenre nyitott és szenvedélyes ember. Én éppen az ellenkezője: önfejű és ostoba. De néha éppen az ostoba viselkedés eredményez győzelmet.
Csak az győzhet, aki fölismeri: a győzelem nem fontos.
Ha győzni akarsz, képzeld magad az ellenfeled bőrébe.
Arcvonal és otthon, közigazgatás és igazságszolgáltatás csak egyetlen egy eszmének köteles engedelmeskedni és ez: a győzelem kivívása.
Az életben általában meg kell értenünk az ellenfelet, ha le akarjuk győzni.
Időnként akkor leszel győztes, hogy ha nem harcolsz. Ha simán csak elsétálsz.
Amikor a gyűlölködők a kinézetedre és a másságodra mennek rá, az azt jelenti, hogy nem tudnak másba belekötni. És ekkor tudod, hogy győztél.
Ha nem nyersz, akkor szembe kell nézned a következményekkel. És én nyerek, nyerek, mindig csak nyerek. Végül mindig nyerek, legyen szó golfról, teniszről vagy az életben, egyszerűen mindig nyerek. Ezt is szoktam mondani az embereknek, hogy mindig nyerek, mert ez az igazság.
A legerősebb nem mindig nyer, de a legokosabb igen.
Ne kérkedjünk túlságosan a természeten aratott emberi győzelmeinkkel! A természet minden ilyen győzelemért bosszút áll rajtunk.
A győztesnek nem kell győznie, a győzelem nem csak győzelem, győzni akkor is lehet, ha diadalmasan veszítünk, mert ha diadalmasan veszítünk, az győzelem, függetlenül attól, hogy ki nyert, főleg ha veszítünk.
Legyőzni önmagunkat, ez az egyetlen valóságos és az egyetlen tökéletes győzelem.