Bejártam a világot, és mindenütt szerettem a kínai vendéglőket. Valami csoda folytán a fantasztikus kínai ételek valahogy közel járnak a magyar ételekhez, holott szemre egészen mások.
Királyhegyi Pál
1900. dec. 27. - 1981. aug. 7.
magyar író, újságíró, humorista, forgatókönyvíró
Királyhegyi Pál idézetei finom iróniával és szellemes humorral közelítik meg az élet hétköznapi helyzeteit. Gondolatai könnyed formában adnak át mélyebb igazságokat, miközben mosolyt csalnak az olvasó arcára.
Ahogy szaladt az idő, egyre jobban szerettem Évikét. Ő volt az életem, ételem, álmom, mindenem. A tárgyaknak, az embereknek, az ételeknek csak akkor volt értelme, ha valahogyan vonatkozásba tudtam hozni Évikével. Ő ugyan egyelőre nem volt szerelmes belém, de szeretett és bíztam abban, hogy eljön az idő, amikor megérti ő is, hogy egymásnak születtünk.
Ez a Sándor legenda volt már életében. Többször volt milliomos, mint ahányszor csődbe ment, bár a szegénységgel is próbálkozott néha, de az sohasem vált be.
Gyakran előfordul, hogy az ember rajong valakiért, aztán megismeri, és kiderül, hogy kár volt lelkesedni, mert az illető egészen más, mint amilyennek az ember elképzelte.
Dolgozni kell, ez a legfontosabb. Megvettem az esti újságot, és gyorsan olvasni kezdtem a „Munkát nyer férfi” rovatot. Csupa szakmunkást kerestek, de egyszerre csak felcsillant a szemem, mert ezeket a varázsszavakat olvastam: „gyakorlat nem szükséges”. Na végre. Ez én vagyok. Ez is egy foglalkozás.
Rádöbbentem arra, hogy hiába van infláció, hiába beszélnek annyit a jó pénzről és a rossz pénzről. Az igazság mégiscsak az, hogy az igazán nagy és fontos dolgok nem kerülnek semmibe. A levegőért nem kell fizetni, a csók, ha pénzbe kerül, akkor már nem ér semmit, ingyen van az egészség is, és ha nincs, hiába megyek be bármilyen üzletbe egészséget vásárolni, még drága pénzért sem megvehető. A nap is ingyen süt már mióta, és a rózsák édes illatát is ingyen hozza felém a teljesen díjmentes nyári szél.
Őt Piroskának hívták, engem Gézának, és már ebből is láttam, hogy a sors egymásnak rendelt minket.
– És hogyan születnek a gyerekek?
– Ezt neked kell tudnod, hiszen te vagy a gyerek. Nem emlékszel, hogyan születtél?
A számtan sohasem volt az erős oldalam, a matematikától meg egyenesen irtóztam. Ilyen előzmények után kérdezte meg tőlem Priváry tanár úr, mit tudok az egy ismeretlenes egyenletekről? – Nem szeretek ismerkedni. Ha egyszer ismeretlenek, maradjanak is úgy.
Még szerencse, hogy tudtam a titkot: az élet alaptörvénye az igazságtalanság.
Nehéz időket éltünk, mint mindig, amióta az emberiséget kitalálta valaki.
Az ember, amikor cseperedni kezd, próbálja megérteni a felnőtteket, aztán felnő, és próbálja megérteni a fiatalokat. Közben szépen elmúlik az élete, és akkor tudja meg csupán, hogy nem tudott meg semmit.
Akinek valaha volt kocsija, vagy ahogy hivatalosan, de értelmetlenül becézik, gépjárműje, az tudja, hogy nincs kedvesebb, megbízhatóbb, hűségesebb valami az autónál.