Mostanában, ha nagy ritkán belehallgatok a mai zenébe, kicsit morózus leszek, s azt mondom magamnak, „te hülye, megöregedtél!”.
Szikora Róbert
1953. dec. 16. -
Máté Péter-díjas magyar énekes, az R-GO énekese, frontembere
A gyerekek fantasztikus teremtményei Istennek. Egy gyerekben minden csodát felfedezhetsz. Nagyon szeretem őket, és ők is engem. Meglátnak, és már mosolyognak!
Gyerek akarok maradni! Amint az ember teljesen elveszíti a gyerekségét, akkor megöregedett, és valamivel le kell számolnia. Nem baj az, ha felnőttünk, de nem szabad öreggé válni!
Azt gondolom, hogy nem jó, ha a demográfiai helyzetünket úgy oldjuk meg, hogy migránsokat, külföldieket hozunk be. Beengedtünk mi már külföldieket a történelmünk során. És az lett, ami lett, például Erdély odalett. Beengedtük a tótjainkat. Az lett, ami lett. Nem akarom ezt, tehát a migrációt nem támogatom. Azt támogatom, amit a főnök mondott: oda kell vinni a segítséget, nem kell idehozni a bajt. Ezek olyan egyértelmű, olyan tiszta szavak.
Mindennap elmegyek a templomba, és azt mondom az Úrnak: Uram, ez vagyok én, tetszik neked? Az ő kedvében akarok járni. És természetesen, ha egy párt olyanokat mond, ami jó a hazámnak, és ezt így is értékelem, akkor majd négyévenként rájuk fogok szavazni. Nem akarok betagozódni, nem akarok egyik szekértábornak sem a része lenni. Úgyis azt mondják rám, hogy az vagyok.
Már akkor patrióta voltam, amikor a szó még nem is volt divatos. Mi a fene az, hogy patrióta? Hát annyit jelent, hogy magyar legény vagyok.
A művészet lényege, hogy megfogalmazza, amit egy átlagember nem tud.
A politika nem a zenés színpadra való, mert magánügy.
A ’80-as években minden turnéra úgy készültem, hogy itt, a budai hegyekben futottam, és énekeltem a programot, hogy ne ziháljak a színpadon.
Az alázat nagyon fontos, azt jelenti, hogy tudod, hol a helyed az adott pillanatban a világban.
