Egy másik ember belső szívjárataiban még a jóisten is tanácstalan.
Előzékenyek, mosolyognak, hajlonganak. De az udvariasságuk mögött mély érzelmek rejtőznek.
Amióta az eszemet tudom, mindig utáltam, ha megölelnek. Szerettem volna átélni az öleléssel járó kellemes érzést, de egyszerűen túl sok volt az inger. A mindent elborító ingeráradatra úgy reagáltam, mint egy megvadult állat. Az érintés kivágta nálam a biztosítékot, menekülésre késztetett.
Elégedettséggel tölt el, hogy képes vagyok okos dolgokra, de nem ismerem a túlcsorduló boldogság érzését. Tudom, hogy valami hiányzik belőlem, mert látom, hogy mások milyen érzésekről számolnak be egy-egy gyönyörű naplemente láttán. Én intellektuálisan tudom, hogy ez valóban gyönyörű, érezni azonban nem érzem. A boldogsághoz leginkább hasonlító érzés, ha megoldok egy tervezési problémát. Ilyenkor szinte kiugrom a bőrömből. Úgy érzem magam, mint egy tavaszi napon vidáman szökdécselő borjú.
Az érzelmekkel szemben tehetetlenek vagyunk, ránk törnek, nem uralkodhatunk rajtuk. Felróhatjuk magunknak tetteinket, kimondott szavainkat, de az érzelmeinket nem, egész egyszerűen azért, mert nincs hatalmunk fölöttük.
A modern ember nem hűvös megfigyelő és számbavevő, ahogy képzeli magáról. A tényekből feléje áradó érzések és szenvedélyek hatása alatt áll.
A demagógia lényege abban a képességben rejlik, hogy az érzelmeket és a frusztrációt egyetlen pillanatba sűríti. Megragadni azt a pillanatot, és egy hipnotikus, majdhogynem érzéki kapcsolatot kialakítani környezetével és a tömeggel, ezek voltak Hitler erőségei.
Vagynak pillanatok, kivált az ifjúság szép napjaiban, mikor bizonyos érzelmeket mint szentséget rejtegetünk kebleinkben. Az érzelem tárgya fontos-e vagy nem? valóság-e vagy képzemény? az nem kérdés. Elég, hogy az az ifjú keblében él, s ott oly kincs gyanánt tartatik, melyet idegen szem látásának, idegen fő észrevételeinek kitenni irtózik.
Ha valaki megérti, hogy mi az oka haragjának, gyűlöletének, képessé válik arra, hogy megváltoztassa, vagy ha kell, szabadjára engedje ezeket az érzéseit.
A nemes becsvágy középütt van a felfuvalkodottság és a kicsinyhitűség között.
A jóga eszközt ad ahhoz, hogy megszabaduljunk mindazoktól a gondolati és érzelmi mintáktól, amelyek már nincsenek hasznunkra.
A boldogság, az aggodalom, a szeretet és a szorongás tapasztalata valódi változásokat képes létrehozni agyunk ideghálózatában.
Az, ki életében sokat érzett és gondolkozott; s érzeményit és gondolatait nyom nélkül elröppenni nem hagyta: oly kincset gyűjthetett magának, mely az élet minden szakában, a szerencse minden változásai közt gazdag táplálatot nyújt lelkének.
Néhány művész abban a hitben él, hogy a harag, a depresszió vagy más negatív érzés érdekesebbé teszi a művészetét. Ragaszkodnak a haraghoz vagy a félelemhez, hogy a munkájukba is beleadhassák ezeket. Már a boldogság ötletétől is hányingerük lesz. Azt hiszik, elvesztenék az erejüket, vagy nem lennének elég érdekesek.
A kellemetlen helyzeteket (…) az emberi hülyeség teszi elviselhetővé. A korlátaink védenek bennünket, mint a pajzs. Minél többet tud az ember a világról, érzelmileg és idegileg annál kiszolgáltatottabb.
A düh, a depresszió és a bánat gyönyörű egy történetben, de a valóságban a filmrendezőre vagy a művészre méregként hat. Satuba szorítja a kreativitást.
A legjobb módja annak, hogy feldolgozd az érzéseidet, ha beszélsz róluk.
(1.évad 4.rész)