A jó embereknek természettől fogva sajátjuk az igazságosság, és csereügyleteiket is úgy intézik, mint jó és megbízható emberek.
A nárcisztikus én üres; az ilyen én mélyén a Semmi ül.
Időnként mindegyikünk gyengeelméjű, hülye, buta vagy bolond. Mondjuk úgy, hogy a normálisnak az az ember számít, akinél ésszerű arányban keverednek ezek a komponensek, ezek az ideáltípusok.
Az emberek sosem teszik a rosszat olyan tökéletesen és lelkesen, mint amikor vallási meggyőződésből teszik.
A hülyék mennyisége mindenesetre számszerűsíthető: legalább 300 milliónyian vannak. Ennyi felhasználót veszített ugyanis az utóbbi időben a Wikipédia. Olyan netezőket, akik a világhálót nem arra használják már, hogy információhoz jussanak, hanem arra, hogy online csevegést folytathassanak (akár összevissza is) a magukfajtával.
Tudom, milyen az, ha úgy érezzük bizonyítanunk kell, ha mindenki csak az egyik oldalunkat látja. De az, hogy jó emberek vagyunk, nem akkor látszik, amikor minden könnyű, hanem az olyan helyzetekben, mint ez itt.
Az, hogy csupán a származása miatt képesek voltak kigúnyolni és megfélemlíteni valakit, akit nem ismernek, egyértelműen azt jelezte, hogy nem velem, hanem velük van valami baj.
Ha zaklatják az embert, de tisztában van vele, hogy miben marad alul és miben érzi bizonytalannak magát, képes lehet megelőzni bármiféle bántalmazást vagy sértést. A zaklatóval együtt nevetheti ki önmagát, ami kifoghatja a szelet vitorlájából. Ha kevésbé vesszük a szívünkre, amit a másik mond vagy tesz, elveszíti az ütőkártyáit. Az érzések csak érzések. Másfelől pedig aki biztos önmagában, az nem zaklat másokat, hanem vigyáz a társaira. Így ha valaki ránk száll, akkor jó, ha tudjuk, hogy neki is megvannak a maga problémái, amelyeket kihasználhatunk vagy akár javíthatunk is rajtuk. A zaklató legyőzésének néha az a legjobb módja, ha segítünk neki. Ha képesek vagyunk két-három lépéssel előrébb járni, akkor irányítani tudjuk a gondolkodását, és ez esetbe észre sem veszi, hogy elkoboztuk a lelkét.
Van így néha az ember. Egy turista barátom, aki már több ízben mászott fel a Mont Blanc-ra, múlt héten megpofozta a házmestert, mert nem járt a lift, és gyalog kellett közlekednie az ötödik emeletre.
A politikai testületek lényegéhez tartozik az, hogy a rosszat mindig másoknál látják, éppúgy, ahogy az egyes emberben megvan az a szinte kiirthatatlan hajlam, hogy minden olyasmitől, amit önmagáról nem tud vagy nem akar tudni, oly módon szabaduljon meg, amellyel mindezt mások nyakába varrja.
Akinek emberi értéke kétes, az sosem jó tanár.
Egyesek semmi mást nem ismernek a szenvedésen kívül. Az jelenti számukra a megbizhatóságot. Jobban rettegnek a változástól, mint a saját szar életüktől.
– Ne ítélkezz olyan gyorsan fölöttem. Megváltoztam.
– Az emberek nem változnak, Jack bácsi. Csak új ruhába öltöztetik a régi problémákat.
Emberismeret idézetek, Megváltoztam idézetek, Változás idézetek
Mi Isten legnagyszerűbb műve? Az ember. És ki jött erre rá? Az ember.
A rossz ember, minthogy építeni nem tud, rontani akar.
Az embereknek nem kell indok az utálatra. A magyar embernek pedig pláne nem.
Egyszer egy sztúpánál, a semmi közepén, egy kis lovas srácba botlottunk bele, aki terelte haza a csordáját. Látszott, hogy hat-hét évesen már felnőtt férfi volt, aki végzi a munkáját. Átható tekintettel nézett ránk, érdeklődően, és amikor ellovagolt az alkonyatba, arra gondoltam, hogy valószínű semmit sem tudunk arról, amit ő tud, ő pedig édeskeveset arról, amit mi. De vajon ez a srác él boldogabb életet, vagy valamelyik amerikai vagy nyugat-európai kortársa, aki hormonokat szed éppen, és nemváltó műtétre vár? Nem mernék Jóistenként ítélkezni, de arra fogadnék, hogy a mongol srác él boldogabb és szebb életet
Amíg nem vagy ott, nem tudod, hogy hova lépsz. Előlegezzük meg az embereknek a jóindulatot!
A kétségbeesett emberek, kétségbeesett dolgokat tesznek.
(1.évad 10.rész)
Morális félreértés vagy összeütközés morálisan szabad emberek között kizárt. Csak az erkölcsileg nem szabad ember, aki valamely természeti ösztönt vagy valamely általa kötelességből elfogadott parancsot követ, helyezkedik szembe embertársával, mert az nem követi ugyanazt az ösztönt vagy ugyanazt a parancsot. A cselekvés iránti szeretetben élni és a másik akaratát megértve őt élni hagyni, ez a szabad ember alapelve.