Mindenkit támogatok. Hiszek abban, hogy minden és mindenki egyenrangú. Az emberek különböző körülmények közül jönnek, de ez tanította meg őket annak lenni, akik. Még ha nem is értek egyet velük, nem ítélkezek felettük.
Imádom, amikor az emberek alulértékelnek, aztán kellemesen csalódnak bennem!
Hála a gondviselésnek, a kutyák morálja nem züllött le még annyira, hogy ellenszenvüket udvarias csóválással takarnák – ahogyan az ember teszi. Ők, ha nem tetszik valaki, őszintén megugatják! Szembe! Az emberi társadalom ezt csak hát mögött csinálja, de annál dühösebben!
Vannak olyan rajongók, akik a filmjeimet szeretik, és vannak olyanok is, akik a zenémet. Aztán ott vannak azok, akik mindkettőt szeretik, meg persze akadnak olyanok is, akik egyiket se bírják.
Gyermekkori társainknak akkor is olyan hatalmuk van lelkünk fölött, amire későbbi barát nemigen tehet szert. Ők jól ismerik gyermekkori természetünket, ami talán utóbb megváltozott, de teljesen sose tűnt el, és ők azok, akik meg tudják ítélni tetteinket, több-kevesebb biztonsággal következtetvén indítékaink becsületességére.
Baráttalannak lenni valóban keserves, de az emberek szíve, ha pártatlanságukat nem fékezi nyilvánvaló önérdekük, testvéri szeretettel és irgalmassággal van tele.
Az ember az egyetlen faj, amely nem hajlandó vállalni a tettei következményeit.
Nem tudhatod, ki jön veled szembe,
És kit találhatsz egy másik testben.
Örök ellenség, régi barát,
Vagy akivel sorsod megosztanád.
Minden ember akkora, amekkora dolgok feldühítik.
Fanatikus az, akit lehetetlen meggyőzni, de témát sem hajlandó váltani.
A nagyság és a jóság csak ritkán találkozik egy emberben.
Csak az tud bánni velem, akiben ott bujkál a vadállat, és fel tudja kelteni a figyelmemet. Lehet bármilyen diplomatikus valaki, viselkedhet bármilyen visszafogottan, tudnom kell, hogy ott van benne az állat. Néha elég az illető szemébe néznem.
Az emberek túl korlátoltak ahhoz, hogy valójában szabadok lehessenek! Saját magukat kötik gúzsba, önmaguk emelnek falakat maguk köré. Kiközösítik azokat, akik megpróbálnak kitörni, levetni ezeket a láncokat. Ez az ő biztonságuk.
A legtöbb ember olyannak szeret téged, amilyennek akar, hogy legyél. Megtartani ezt a szeretetet nem könnyű. Mindig olyannak lenni, amit elvárnak tőled. Biztosan meg is kapod ezt a szeretetet, ha jól színészkedsz.
Miért van az, hogy aki önmagával kapcsolatban feszült és békétlen, az ugyanilyen embereket fog magához vonzani? Miért van az, hogy aki jól érzi magát a bőrében, azt egyre több olyan ember veszi körül, aki szintén jól érzi magát a bőrében? Nem vették még észre?
Ahelyett, hogy az ember a környezetében lévő érdekes állatokat, növényeket figyelné, és arra vigyázna, hogy ezek a saját érdekében mindig fellelhetőek legyenek, történeteivel elképzelt világokat teremt Istennel, angyalokkal, démonokkal, képletekkel, imaginárius számokkal, egészen kicsi atomokkal és nagy bumm-mal.
Az ember mindig látja minden kellemetlenségét jelen helyzetének, de semmit sem lát azokból, amelyek abban a helyzetben várnak rá, ami után vágyakozik.
Azon a napon válik az ember igazán felnőtté, amelyiken először nevet magán tiszta szívből.
Mivel ismertem az utca íratlan szabályait, nagyon bűzlött nekem Tupac halála. Normál esetben az ilyen fickókat harminc-negyven ember védi. Miért nem voltak körülötte autók, amelyek megvédték a forgalomban? Ha Tupac volt a tábornokuk, védelmezniük kellett volna. Hol volt az a védelem? Borzalmas egy este volt. Tupac alig töltötte be a huszonötöt, de óriási eltökéltség és akarat munkált benne. Honnan szedte? Hatalmas szívvel gondoskodott az elesettekről, ugyanakkor igazi harcos volt. Gyönyörű ember volt, élveztem minden egyes vele töltött percet.
Aki egyszer igazságtalanul cselekedett, nagyon igyekszik, hogy többé ne legyen senkivel igazságtalan. Egészen addig, amíg ha akar, sem tud már egyetlenegy embernek sem ártani. Ha egyszer igazságtalan voltál, a legnehezebb újra megbékélni önmagaddal.