Azt szoktam mondani: Havas Henrik olyan, mint amilyennek látszik. És ezzel szerintem jól körülírtam a jelenséget.
Emberismeret idézetek
A legboldogabb emberek azok, akik a legtöbbet tesznek másokért, a legnyomorultabbak pedig azok, akik a legkevesebbet.
Az embernek az őrültségnek csak piciny szikrája jut. Azt nem szabad elveszíteni.
Az emberek olyan veszteseket akarnak látni, akik végül győztesek lesznek. Vagy egy győztest, akiből vesztes lesz. De egy vesztest, aki vesztes marad? Az túlságosan önmagukra emlékezteti őket. Önmaguk pedig nem érdekli őket.
Amikor az embert betemetik a nehézségek, és nem lát kiutat, lehet, hogy egy pillanatig sem foglalkozik az elveivel.
A példaképeink nem mindig azok, akiknek hisszük őket.
Minden gyerek arról álmodik, hogy egyszer szuperhős lesz és embereket ment. De egyikük sem gondol arra, hogy milyen egy hős, mikor nem másokon segít. Az igazság az, hogy olyan, mint a többiek, ugyanúgy bánthatják, ugyanúgy szeret, ugyanúgy vágyakozik, remél és fél, és ugyanúgy szüksége van másokra, akikre támaszkodhat.
Van, aki ha összetörik, sose lesz már a régi. Más pedig még erősebb lesz.
A világunk tele van bizonytalan, féltékeny emberekkel. Egyesek a legjobb barátaink, netán vér szerinti rokonaink. A kudarc megrémíti őket. Ahogy a sikereink is. Mert amikor túllépünk azon, amit valaha lehetségesnek tartottunk, amikor a korlátainkat feszegetjük, és sikerül többé válnunk, a fényünk visszaverődik a falakról, amelyeket ők építettek. A fényünknél láthatóvá válnak a saját börtönük körvonalai, megpillanthatják a saját önkorlátozásaikat. Ám ha valóban olyan nagyszerű emberek, akiknek mindig is hittük őket, akkor a féltékenységük fokozatosan elenyészik, és hamarosan az ő fantáziájuk is átugorja a falakat, mert rajtuk lesz a sor, hogy jó irányba változzanak.
„Egy nap”. Nem ma, nem holnap, nem a jövő héten. Majd „egy nap”. Ezt mondja az ember, amikor valójában arra gondol, „soha”.
Az emberek arról szeretnek olvasni, amire a legjobban vágynak, és csak ritkán élnek meg.
Az emberek azt hiszik, különleges módon érzékelik a világot, mégis, a saját életünk olyan szabályos és olyan zárt, mint a gépeké.
Minden emberben van valami, ami rokon az igazsággal.
Okos ember a fájdalomtól mentességet, nem a gyönyört keresi.
A leggonoszabb ember kétségkívül az, aki magának is, másnak is rosszat tesz; a legjobb viszont nem az, aki az erényt csak önmagával, hanem aki mással szemben is gyakorolja; ez az igazi nehéz feladat.
Mért hogy az izlés és zseni oly ritkán egyesülnek?
Fél az erőtől ez, zabla elől fut amaz.
Az egészségesen megépített emberben három alaptényező parancsol: a fajszeretet, a hazaszeretet és a munkaszeretet. A Hungarizmus erkölcsi alapjába ennek kell beágyazva lennie. Nézetem szerint a vallás is csak úgy jó, fedi az ember gyakorlati életkötöttségét is, ha ezt a hármat az erkölcsi magaslatra tudja emelni. Vonatkozásai e háromnak a kultúrához, a civilizációhoz és a technikagazdálkodáshoz elvitathatatlanok.
