Elméd sosem fogja felderíteni valódi kilétedet, hiszen épp ellenkezőleg: elleplezi azt. Csak akkor fedezheted fel igazi önmagad, ha elcsitítod az elmédet.
Ha nincsenek gondolatok, nincs elme sem. Az elme pusztán gondolatokból áll.
Tudatunk eszközei – beleértve hiedelmeinket, imáinkat, gondolatainkat, szándékainkat és hitünket – gyakran sokkal nagyobb hatással bírnak egészségi állapotunkra, élettartamunkra és boldogságunkra, mint a génjeink.
Hiszek abban, hogy életünket magunk teremtjük és alakítjuk elménk segítségével.
Minden az elméden múlik. Ha nem hiszed el, hogy képes vagy valamire, akkor nem is leszel képes rá.
Ha az elmét egyszer kitágította egy új ötlet, akkor az már soha nem fogja visszanyerni az eredeti méretét.
Az élet titka nem egyéb, mint hogy megtanuljuk, miként kamatoztathatjuk elménk hatalmát növekedésünk és boldog kiteljesedésünk érdekében.
Ha rátekintünk a világra, valójában a tudat alatti elménk kezd el dolgozni. A tudat alatti elmédben lévő programokat elsősorban az határozza meg, hogyan viselkedtek az emberek életed első hét évében: az édesanyád, az apád, a testvéreid és a környezetedben élők. A programok többsége, úgy a 70 százaléka negatív, visszahúzó és önszabotáló
Az a csodálatos dolog a korosodásban, hogy a térded már nem valami jó, nem tudsz leszaladni a lépcsőn olyan könnyedén, és nyilvánvalóan nem tudsz nehéz súlyokat emelgetni. De az elmédben nem változik semmi.
Az én fegyverem az elmém. Az elmét a könyv élesíti, ahogy a kardot a fenőkő.
Mint a partra vetett hal, melyet kivettek vízi otthonából, úgy szomjazik az elme, és küzd, hogy megszabaduljon a halál hatalmától.
Az elme szeszélyes és nyughatatlan, nehéz vigyázni és visszafogni. A bölcs ember úgy összpontosítsa elméjét, mint ahogy a nyílkészítő egyenesíti a nyílveszszőt.
Intuíción nem az érzékek változó tanúságát, vagy a helytelenül társító képzelet csalóka ítéletét értem, hanem egy tiszta és figyelmes elmének annyira könnyű és határozott felfogását, hogy ahhoz, amit megértünk, semmiféle további kétely nem fér.
A csendes elmének az egész világegyetem megadja magát.
Nyaktól lefelé nagyon kevesen érnek heti száz dollárnál többet. Nyaktól fölfelé az ember értékének nincs határa. Ehhez képest mit csinálunk? Mindennap megtömjük a hasunkat, a száz dollárt sem érő, nyakon aluli részünket. Milyen gyakran tápláljuk az elménket, azt a részünket, amelynek az értéke, kereső- és boldogságszerző képessége határtalan?
Jelentős különbség köztünk és a számítógép között, hogy mi megválaszthatjuk elménk programját és programozóit. Ha még nem jutottunk annyira az élet országútján, amennyire szeretnénk, talán rossz programot követünk.