Az aggodalom negatív célkitűzésekhez vezet. Ha az foglalkoztat, hogy milyen rossz dolgok következhetnek be, azt üzened az elmédnek, hogy ezek be is fognak következni!
A vizualizálás lehetővé teszi az elméd számára, hogy megragadj egy lehetőséget: így amit el tudsz képzelni, azt lehetségesnek is látod.
Ahelyett, hogy azt gondolnánk, amit akarunk, és abban hinnénk, amiben akarunk, hagyjuk, hogy külső hatások irányítsák a belső világunkat – az elménk világát. Ez zavart okoz, és szándékunktól eltérő eredményekhez vezet.
Abban a pillanatban, hogy megszűnik a testeddel való azonosulásod, az elme elcsendesedik
Az emberi elmét leszámítva az univerzumban nincs olyan dolog, ami ne lenne egységben minden mással.
Ami az elmédben történik, az nem a valóság. Fontos különbséget tenni a kettő között.
Minden, ami elménket kifelé irányítja, nem spirituális; minden, ami befelé, spirituális.
Bár az elme egész show-műsora csak egy múló jelenség, úgy érezheted, hogy ezek a különleges effektek valósak, akkor is, ha pusztán a régi pszichológiai tartalmak ezredik ismétlődései. Az elme módszerei ősiek, de az Önvaló időtlen. Szóval ne gabalyodj bele az elme bozótjába, és akkor nem veszíted el a kapcsolatot a belső harmóniával és az Önvalóra irányuló összpontosítással.
A boldogság nem olyasvalami, ami jön és megy; a boldogság mindig jelen van. Az, ami jön és megy, az elme teremtménye, úgyhogy ne törődjék vele.
Az idő egy fogalom az elmédben. […] Akkor jelenik meg a gond, amikor korlátok közé szorítod magad.
Az összes [szent] szöveg azt mondja, hogy a megszabadulás előfeltétele a nyugodt elme; ebből következően azt tanítják, hogy az elmét le kell csillapítani. Ha egyszer ezt megértette az ember, semmi szükség a könyvek végnélküli olvasgatására.
Ha az ember tisztátalan elmével szól vagy cselekszik, a szenvedés úgy követi, mint a kocsiba fogott igásállatot a kerék.
Az emberek azt hiszik, hogy birtokolnak egy elmét, pedig az elméjük az, ami fogva tartja őket.
Mindig az az otthonom, ahol vagyok. Az otthonom az elmémben van. A gondolataim az otthonom. A dolgok, amiket gondolok, az az otthonom.
A mindennapi életben az elme képes egyik gondolatról átlépni a másikra, egyik tárgyról a következőre, de amikor egy halálos küzdelem során szembetaláljuk magunkat egy ellenféllel, az elménk elveszíti a mozgékonyságát, ragaszkodó lesz, és leáll. Ez a probléma mindenki rémálma.
Olyan legyen az elméd, amelynek nincs igazi nyughelye, hanem szabadon áramlik, és figyelmen kívül hagyja a korlátainkat és megkülönböztetéseinket. Ne akarj kijelölni neki egy helyet, engedd, hogy az egész testedet betöltse, hogy szabadon áramolhasson a létezésed teljességében! Ne engedd, hogy kapaszkodjon vagy ragaszkodó legyen! Az „ami van”-ra úgy tekints, hogy minek kellene lennie. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehetnek érzelmeid, csak azt, hogy ezeknek nem szabad ragadósnak vagy blokkoltnak lenniük.
Ha azt gondolod, irányíthatod a saját elméd, meglepetéseim vannak számodra. A helyzet ugyanis az, hogy valójában esetenként semmivel nincs nagyobb hatalmad a saját gondolataid és cselekedeteid felett, mint más emberek gondolatai és cselekedetei felett.
Ezt teszi az elménk, amikor a problémákra fókuszálunk: felnagyítja őket. Minél jobban aggódtam, annál bizonytalanabbnak és túlterheltebbnek éreztem magam. Minél többet gondolkodtam, annál nagyobb bénultságot éreztem magamban.