Hogyan kell újra felvenni a régi élet fonalát? Hogyan folytatod tovább, ha a szíved mélyén kezded megérteni, hogy nincs már visszaút? Vannak dolgok, amiket az idő sem képes helyrehozni, olyan túlságosan mély sebek, amelyek hatalmukba kerítenek.
Az élet csupa sürgető vágy: cselekedni, érezni, látni, tudni. A nő lelke csendes virágzás egy elsöprő forgószél közepén.
Ha az ember képes tiszta fejjel, szívvel, lélekkel gondolkodni, be kell látnia: halálának időpontja percre pontosan akkor fog elérkezni, amikor annak eljött az ideje. Sem előbb, sem később. Ennek tükrében pedig vajmi kevés jelentősége van annak, hogy Izraelben vagy Svájcban él-e. Annak azonban annál több, hogy a maradék időt – legyen az egy perc vagy egy évszázad – mivel tölti el.
Az élet egy pénzdarab
feldobom néha
de tudom mi fontosabb:
az írás
nem a fej.
Az élet egy olyan lélektani színjáték, melyben minden körülményt és eseményt az előfeltételezéseid idéznek elő.
Az élet titka nem egyéb, mint hogy megtanuljuk, miként kamatoztathatjuk elménk hatalmát növekedésünk és boldog kiteljesedésünk érdekében.
Az élet meg fog ajándékozni azzal a tapasztalattal, ami a leghasznosabb számodra tudatod fejlődése érdekében.
Fogadj el, majd cselekedj. Bármit kínáljon is a jelen pillanat, fogadd el úgy, mintha te választottad volna. Mindig vele együttműködve, ne ellene dolgozz… Ez csodával felérő módon fogja megváltoztatni az egész életedet.
Az élet legfőbb jellemzője az, hogy változik. Semmi nem állandó az életben, mint ahogy a természetben sem. Amikor ezeket a sorokat írom, folyamatos változásban vannak a testem sejtjei, a levegő, amit beszívok, az agyam szerkezete, és minden, ami körülvesz.
Hogy megismerjük az életet, ami ránk vár, fel kell áldoznunk az életet, amit terveztünk.
Cselekedeteinkkel és az általuk megteremtett történetekkel mi magunk adunk értelmet az életnek.
Miért élünk, ha nem azért, hogy minél könnyebbé tegyük egymás számára az életet?
Élete középső szakaszában a legtöbb ember megszokja a hétköznapok taposómalmát, és olyan gépiesen végzi mesterségét, ahogy nyakkendője csokrát köti meg reggelenként. Pedig hány olyan ember van ezek közt, aki valamikor saját egyénisége szerint akarta megformálni életét, sőt még a világot is meg akarta kissé változtatni!
Az életet sokáig be lehet csapni, de végül mégiscsak azt teszi velünk, amire születtünk. Minden öregember egy-egy vallomás…
Be kell vezetni a művészet módszereit az életbe, barátocskám, nem azért, hogy művészetet csináljunk az életből, ó, dehogyis! Hanem hogy életet csináljunk a művészetből.
A cselekvés, egyedül a cselekvés igazolja az életet,
Megtudtam, hogy egy élet semmit sem ér, de semmi sem ér föl egy élettel.
Butaság lenne nem megragadni azokat a lehetőségeket, amiket az élet az utunkba sodor.
A halál annyira végleges, míg az élet tele van lehetőségekkel.
Az élet is olyan mint a versenyzés: állandó utazás. Vannak rosszabb futamok és időszakok és vannak nagyon jók.
