Milyen lenne az élet, ha nem lenne elég bátorságunk ahhoz, hogy kipróbáljunk dolgokat?
Ha valami hatással lesz az életedre, érdemes a lehető legtöbbet megtudni róla.
Az élet arra való, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki belőle.
A felnőtt élet ilyen: ad valamit, de el is vesz. És folyton választás, döntés elé fog állítani.
Életed célja az, amit annak hiszel. Küldetésedet te szabod ki saját magadnak. Életed pedig az lesz, amivé teszed, és soha, senkinek nem lesz joga ítélkezni feletted.
Az élet – természetéből fakadóan – semmit nem szavatol, különben a célja hiúsulna meg.
Csak azok alkalmasak az életre, akik nem félnek a haláltól, és senki sem kész még a halálra, aki nem tett meg mindent, hogy élvezze az életet. Mind az élet, mind a halál egyaránt részei annak a nagy élménynek, amelyet földi létünk jelent.
Ezen a földön mindannyian látogatók vagyunk.
Ha elmegyünk, magunk után ki tudja, mit hagyunk,
Tanítsuk meg gyermekeinknek a szeretet dalát,
Ahány ember, annyiféle csodálatos világ.
Mutass egy utat, mi kivezet innen,
Ha tiszta marad lelked, elveszik minden,
Menekülj magad elől, de soha ne feledd:
Te sem élheted túl az életet.
A Jó és Rossz ember feletti játékában nyitott tétel, kifizetetlen számla, behajthatatlan követelés nem marad soha. És ez a nagy játék maga az élet.
Az életben a nevetés az egyik legkomolyabb dolog, éspedig azért, mert a legfontosabbak közül való.
Nem gondolom, hogy az élet értelmének kérdését egy megoldásra váró feladatként kellene elképzelnünk. Van az élet, és vagyok én. Bármi megtörténhet.
Bármit hiszünk és bármit gondolunk, életünk alakulását cselekvéseink szabják meg.
A nevetés az élet sója. Nevessetek a tévedéseiteken, de okuljatok belőlük, űzzetek tréfát a megpróbáltatásaitokból, de merítsetek erőt belőlük, a nehézségeket tekintsétek vidám játéknak, de küzdjétek le őket!
A nevetés a dzsem az élet pirítósán. Ízt ad neki, megőrzi a kiszáradástól, és megkönnyíti a lenyelését.
Az élet csöppet sem nevetséges – de el tudják képzelni, milyen lenne, ha nevetés nélkül kellene élni?