Az élet csupa sürgető vágy: cselekedni, érezni, látni, tudni. A nő lelke csendes virágzás egy elsöprő forgószél közepén.
Charlotte Bronte
1816. április 21. — 1855. március 31.
angol regényíró
Charlotte Bronte idézetei a szerelemről, az önállóságról és az érzelmek mélységéről szólnak. Gondolatai erőteljesen mutatják meg a női lélek finom rezdüléseit, és inspirációt adnak az önazonos élethez.
Ha a sors úgy hozza, hogy ez életem utolsó perce, amit vele tölthetek, azt nem pazarlom el erőltetett, magamra kényszerített húzódozással. Szerettem őt… jobban szerettem annál, hogy el ne kergessem utamból akár a féltékenységet is, ha meg akarja zavarni a szívélyes búcsút. Egyetlen szívélyes szó, egyetlen gyengéd tekintet elég nekem életem hátralevő részére. Vigaszul a magány óráiban; elfogadom, megízlelem az elixírt, s nem engedem, hogy kevélységből megkeseredjék a pohár.
Régi igazság, hogy a barátok elhagyják azt, akit a szerencse elhagy.
Az együttérzés, ha külső jele nincs is, azért nem kevésbé jóleső és megnyugtató.
Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.
Furcsa egy világ ez, s a férfit a legfurcsább hulladékból gyúrták össze, melyet forrongásában feldobott a káosz.
Setét napok, ha jőnek
Fojtsd el félelmedet,
A bátor mindig győzhet
A félelem felett.
A tiszta lélek, a szerénység, a helyes elvek sosem kísérői a szépségnek.
A képzelettől veszem kölcsön, amit a valóság nem ad meg nekem.
Az őszinteség sohasem nevetséges, mindig tiszteletreméltó.
Nincs nagyobb boldogság, mint ha szeretnek bennünket embertársaink és úgy találjuk: jelenlétünk hozzájárul ahhoz, hogy jól érezzék magukat.
Mások ezeket keresték még
