Pogány szentkép: középen lebegek,
négy nő fog át és tart a föld felett.
Ha olykor boldog lennem lehetett:
őket illeti köszönet.

Köszönet a nőknek. Köszönet neked, aki megszültél. És neked, aki a feleségem voltál. És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, mikor a haláltól féltem. Köszönet neked, mert szőke voltál. És neked, mert fehér voltál. És neked, mert a kezed szép volt. És neked, mert ostoba és jó voltál. És neked, mert okos és jókedvű voltál. (…) Köszönet a nőknek, köszönet.

A nőket sem csak március nyolcadikán kell ünnepelni, de az, hogy van egy nap, amit kifejezetten nekik szentelünk, nem rossz dolog, sőt. Emellett azonban fontos kiemelni, hogy a maradék 364 nap is nőnap

Ha valaki nőként néz ránk, akkor mindennap megajándékoz valamivel: egy kis figyelemmel, kedves szóval. Azok számára, akik ezt megkapják, minden nap nőnap van.

A férfiak hajlamosak megfeledkezni a nőkről, vagy nem központba helyezni őket, ami nagy hiba, ezért jó, hogy van egy nap, ami emlékeztet érdemeikre. Megérdemlik. A férfi életében a nő a legfontosabb.

Életfilozófiám: a nő mindennap kapjon figyelmet – ne kampányszerűen az év egy napján. Tehát nem tartom a nőnapot március 8-án, de az év minden napján annak szellemében élek.