Beérni valamivel, ami majdnem ott van, egészen közel a célhoz – ez a különbséget jelenti győzelem és vereség között. Senki nem azért küzd, hogy ne győzzön. Akkor te miért élnél úgy, hogy ne azt tűzd ki célul, amit akarsz? Az élet nem olvasópróba, bemelegítés vagy szabadedzés – maga a verseny. Az egyetlen futam, amin bizonyíthatsz. Szóval lásd magad előtt – azután valósítsd meg!
Fontos, hogy tudd, mi a siker, de legalább annyira fontos, hogy tudd, mi nem az. Sok mindennel beérheted helyette, mert sok út vezet a céljaid felvizezett változatához, ami letérít a pályádról, ha az előtted lebegő jövőkép kicsit is homályos. Ha tudod, mi a siker, és mi nem az, a kép kristálytisztává válik, és tapasztalataim szerint végtelen nyugalom
tölt el, ami szinte minden kérdés megválaszolását megkönnyíti.
Minden jó, minden nagy változás a tisztánlátással kezdődik. Fontos, hogy tisztán lássuk a jövőnket. Fontos, hogy tiszta képünk legyen arról, milyen életet szeretnénk, és tervet kovácsoljunk a céljaink elérésére.
Az aggodalom negatív célkitűzésekhez vezet. Ha az foglalkoztat, hogy milyen rossz dolgok következhetnek be, azt üzened az elmédnek, hogy ezek be is fognak következni!
Meg kell értetni mindenkivel – különösen a fiatalokkal – , hogy a legszebb emberi cél a szocializmus, a kommunizmus.
(Kádár János képviselői beszámolója a Láng Gépgyárban, 1969. december, 293.o.)
A sztárság a személyiség kultuszáról szól, nekem viszont nem az a célom, hogy ismerjenek, hanem hogy itt hagyjak valamit az embereknek.
Úgy gondolkodom, hogy a legjobb szeretnék lenni. Viszont reálisan kell látni, és olyan döntéseket hozni, amivel a saját karriered, a saját életed nem csak egy elérhetetlen mese lesz. Hanem valami olyasmi, amiben megtalálod a reális célokat. Én most azt az életet élem, abban próbálhatok a legjobb lenni, amit gyerekként elképzeltem magamnak.
Semmi sem lehet erős, semmi sem nagy és következéseiben tiszteletre méltó, ami cél és határ nélkül széjjelfolyt; aminek nincs pontja, melybe összeboruljon, honnan elágazzék.
Új utakon akarok járni még sokáig. Ezt akarom csinálni, új utakat akarok kitaposni a következő nemzedék számára.
Az emberek keményen hajtanak olyan célok eléréséért, amiket ők tűztek maguk elé. És mivel ritkán van erre lehetőségük, kirobbanó lelkesedésükre számíthatunk, ha erre esélyt kapnak. Az emberek belenyomorodnak, ha mindig valaki más állapít meg célokat a számukra, nem is azért, mert irtóznak a hatalomtól, hanem azért, mert van egy csomó tehetségük, ami így kihasználatlan.
A munka nem mindig kellemes. De alig vannak boldogtalanabbak azoknál, akik céltalan, tétlen és unott életet élnek.
Célom, hogy a barbárságot kiemeljem a sárból, amelyben hite szerint fogant, és itt a Földön olyan civilizációt alakítsak ki, ami az erőszak helyett megértésében alapul.
Emberpalánták vagytok. Már nem gyerekek, de még nem is felnőttek. Nektek célotok van. És feladataitok. A célotok ugyanaz, mint minden más embernek a földön: hogy boldogok legyetek. És ez legyen az elsődleges! Hogy otthont találjatok a világban. A feladataitokat pedig kijelölik a képességeitek.
Az egyetlen végtelen, mindentudó, mindenható lénynek semmiféle célt nem kell elérnie.
Ha bedobsz egy kavicsot a vízbe, az hullámokat kelt, amelyek végül az egész vízfelületet felborzolják. Pontosan ugyanez történik, ha határozott akciótervet kapnak az ötleteim.
A legtöbb ember azért támad (és hibáztat), mert bizonytalannak érzi magát, és a harcot eszközként akarja felhasználni valamilyen ismeretlen cél eléréséhez.
Azok, akik nagy dolgokat visznek végbe, mind biztosra veszik, hogy elérik a céljukat; majd körülnéznek, és neki is látnak! Ne hagyd, hogy félrevezessenek az érzékszerveid – mindannyian ugyanazokkal az alapvető szellemi eszközökkel rendelkezünk, mint a Wright fivérek, Edison vagy Bell, és mindannyiunkban megvan az az istenadta képesség, hogy használjuk is ezeket az eszközöket, ahogyan ők is tették.
