Senki sem születik gonosznak, ezt tanulni kell.
– Szerinted vannak itt démonok, Mel?
– Mi vagyunk a démonok.
A bűn Pantheonjában a gyilkosság kevésbé alávaló, mint az árulás.
Isten előtt ki-ki bűnei szerint,
méltó módon elszámoltatik,
nem marad semmi véka alatt,
mi megtörtént a nap alatt.
Piti bűnöző voltam, rengeteg rossz dolgot követtem el. Beismerem. Ha mindegy egyes embertől bocsánatot kérhetnék, akkor persze, hogy megtenném.
Amit egyesek gonosznak neveznek, az szerintem csak megfelelő válasz egy durva, igazságtalan világban.
A bűnösök mindig az árnyékban bújnak meg, mert a bűnnek lételeme a sötétség. A bűnösök fegyvere még a szótlanság, miután a bűn egy másik kelléke a csend.
Karodra írták, hogy „Bűn az élet”,
Nevettél rajta, s a bőröd égett.
Aki száz meg százezert rabol,
Bírája lészen annak, akit a
Szükség garast rabolni kényszerített.
Nem vagyunk mindig annyira bűnösök, mint amennyire érezzük magunkat, de annyira bűntelenek sem, mint ahogy hinni szeretnénk.
Lopni valami nagyon vidám és mulattató dolog lehet. Talán oly vidám, oly mulatságos és oly boldogító, mint amilyen borús, szomorú és keserű az ellentéte: a tisztes kenyérkereső munka.
Vannak olyan férfiak, akik úgy vélik, uralkodhatnak a feleségük fölött, és erőszakot alkalmaznak velük szemben, csak hogy megerősítsék magukban a felsőbbrendűségük mítoszát. Nem véletlen, hogy minden háborút, ami a történelmet meghatározta, férfiak robbantottak ki, és a statisztikák tanúsága szerint a sorozatgyilkosok túlnyomó többsége is közülük kerül ki.
Nem voltam könnyű gyerek. 14–15 éves koromban állandóan bevittek a rendőrök, mert sok olyasmit csináltam, amit nem kellett volna.
Van valami furcsa és őszinte aban, ha nappal kell megnéznem egy bűntettet. Még a legbizarabb gyilkosság is olyan, mintha meg lenne rendezve. Mintha Disneyland egy új hullámvasútján ülnél.