Nem forraszt a szó szívet szívekhez,
Ha nem szívedből érkezett.
Aki naphosszat magyarázkodik, azt nem értik meg.
Könnyű mondani a bölcset,
tenni sokkal nehezebb.
Hallgass tehát és cselekedj!
Gyakran ellentmondunk egy véleménynek, holott tulajdonképp csak a hang ellenszenves nekünk, melyen elmondották.
A szó a varázslatok kimeríthetetlen forrása. A szó okozója lehet sérülésnek, de gyógyítója is.
– Harry Potter és a Halál ereklyéi 2. (2011)
Ha a mondat közepén csönd keletkezik, egy kicsinyke, félre nem érthető csönd, az olyan, mintha megnyílna halkan egy ajtó, s az ember betekintést nyer oda, ahol fontos dolgok éppen most születnek.
A séta és a beszélgetés egyaránt nagy élvezetet jelent, de hiba összekötni a kettőt egymással. Saját zajunk túlharsogja a külső világ neszeit és csöndjét… Csak olyan baráttal szabad sétára indulni (…), aki pontosan osztozik veled a tájék minden hangulatában, annyira, hogy egyetlen pillantás, egy megállás, vagy legfeljebb egy csöndes érintés elég ahhoz, hogy egymás tudtára adjuk: ugyanabban gyönyörködünk.
Annyi minden van, amit nem mondanánk ki, ha előbb meggondolnánk. Fene sok minden van, amiről azt hisszük, hogy társalgás, pedig csak szócséplés.
Az unalom legtöbbször azzal kezdődik, hogy a házasságban már nem beszélgetnek, csak megbeszélnek valamit.
Ne szólj, szám, és nem fáj a fejem,
Hisz bolond, ki sokat beszél.
Csak arra figyelj, vétkesek közt
Cinkos ne legyél!
Unalmas: Olyan személy, aki akkor beszél, amikor azt szeretnéd, hogy hallgasson.
A túlzott beszéd közepes érzelmeket takargat, mintha a lélek teljessége olykor nem a legüresebb metafórákban áradna széjjel, mert hisz soha senki se képes pontos mértéket adni vágyainak, éppúgy nem, mint eszméinek vagy mint fájdalmainak, mivel az emberi beszéd csak afféle repedt üst, amelyből jó, ha medvetáncoltató melódiákat tudunk kicsalni, amikor a csillagokat szeretnénk velük megríkatni.
A csoportok javára válik, ha tagjaik beszélnek egymással és tanulnak egymástól, de a túlságosan sok kommunikáció paradox módon ugyanennyire csökkentheti a csoport egészének intelligenciáját.
Azok, akik keveset tudnak, általában jó beszélők, akik meg sokat tudnak, keveset beszélnek.
A nagy elmék jellemző vonása az, hogy kevés szóval sokat mondanak; a kis elmék képessége viszont az, hogy sokat beszélnek, és nem mondanak semmit.
Lágy felelet dühöt old, haragos szó indulatot.