Aki voltam, milyen messze van tőlem!
S aki leszek, az már milyen közel.
Már utolér, mellém lép, támogat,
és átölel.
Váci Mihály
1924. dec. 25. - 1970. ápr. 16.
Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas költő, műfordító
Váci Mihály Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas magyar költő és műfordító volt, a 20. századi magyar líra egyik ismert alakja. Verseiben a szülőföld szeretete, az emberi méltóság, a társadalmi igazságosság és az egymás iránti felelősség kapott hangsúlyt. Költészetét őszinte érzelmek, emberség és a hétköznapi élet tapasztalataiból merített életbölcsesség jellemzi.
Ha elhagynál engemet, – jobban
mi fájna?
hiányod, vagy a szív megdobbant
magánya?
A csalódás kínjától félek,
vagy féltlek?
Szerelmünket szeretem jobban,
vagy Téged?
Elmúlnak így az estjeim
nélküled, csillagom.
Olyan sötét van nélküled,
– szemem ki sem nyitom.
Sokan kiáltoznak, s ha arra vágytok
hogy hallatsszon hangotok,
ti ne úgy legyetek hallhatóvá, hogy
a lármán túlharsogjatok:
– hajoljatok közel az emberek arcához,
s közelről, halkan szóljatok.
Újra kezdeni mindent e világon,
– megteremteni, ami nincs sehol,
de itt van mindnyájunkban mégis,
belőlünk sürgetve dalol,
újra hiteti, hogy eljön
valami, valamikor, valahol…
Nem elég a célt látni, járható útja kell!
Nem elég útra kelni, az úton menni kell!
Egyedül is! Elsőnek, elöl indulni el!
Nem elég jóra vágyni:
a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell – az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell – az érzelem!
Ám nem csak holmi érzés,
de seb és szenvedély,
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!
És érezzék egy kézfogásról rólad,
hogy jót akarsz, és te is tiszta jó vagy,
s egy tekintetük elhitesse véled:
szép dolgokért élsz – és érdemes élned.
Ma sem volt könnyű élni
Nem lesz könnyű sosem.
De érdemes volt! – s mindig
Érdemes lesz, – hiszem!
Nem elég álmodozni!
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni,
de felismerni kell,
Nem elég sejteni,
hogy milyen kor jön el,
Jövőnket – tudni kell!
Mások ezeket keresték még



