Az én legbensőbb, legszentebb gondolatom az a béke. Énnekem az a legcsodálatosabb dolog. Meggyőződésem, hogy a béke sokkal nehezebb, mint a háború. Háborút könnyű csinálni, bárki tud. A béke, a másikban megtalálni a jót, és azt keresni benne, megtalálni benne azt, ami érték, az a nehéz dolog, de csodálatos. És ez nemcsak így személyekre érvényes szerintem, hanem ez nagyobb léptékben is érvényes.
Ez a zajos világ, amelyben élünk, a kötelezettségekkel, határidőkkel, javítsdmeg-eztekkel, csináld-meg-aztokkal, az elvárásokkal megnehezíti a tisztánlátás és lelki béke elérését, akár híres az ember, akár nem. Tudatosan olyan helyzetbe kell hoznunk magunkat, hogy megkaphassuk ezt a tisztánlátást. Ennek a módja lehet imádság, meditáció, séta, a megfelelő társaság, kirándulás, kinek mi.
Békénket és jólétünket soha nem tekinthetjük magától értetődőnek, folyamatosan ápolni kell, hogy soha többé ne legyen okunk emlékműveket építeni elesett ifjúságunknak.
Amikor eljön a béke, jusson eszünkbe, hogy nekünk, a ma gyermekeinek kell a holnap világát jobbá, boldogabbá tenni.
Számtalan serleget nyertem karrierem során, de a főnyeremény az lenne, ha béke költözne az országomba.
Csak úgy nyerhetjük el a méltó helyünket, ha nem keveredünk méltatlan tettekbe. A szabadságot szomjúhozva ne igyunk a gyűlölet keserű poharából! A mi küzdelmünket örökké a méltóság és a fegyelem magas szintjén kell folytatnunk. Nem szabad megengednünk, hogy a mi teremtő tiltakozásunk fizikai erőszakba torzuljon. Újra és újra föl kell emelkednünk abba a magasságba, ahol a fizikai erő találkozik a lelki erővel.
Minden, aminek köze van a vegetarianizmushoz, a legnagyobb fontossággal bír, mert addig ezen a Földön nem lesz béke, amíg húst eszünk.













