Ha egyszer azt mondod, hogy ekkor meg ekkor ott leszel valahol, és mégsem vagy ott, akkor csak egy mentséged lehet. Valami szörnyűséges dolog történt és elpusztultál. Mert, ha még élsz, csak egy kicsikét is, akkor is hírt adsz valamiképpen, hogy miért nem lehetsz ott, ahol várnak reád. Mert az emberi élet legdrágább kincse az idő, nem lehet pótolni semmivel. S aki másokat várakoztat, az időt lop el tőlük. Ha csak pénzt lop el másoktól, azt jóváteheti. De az ellopott időt nem lehet pótolni semmivel.
A zsarukat is meg lehet vesztegetni. (…) Csak azért, mert valakinek rendőrjelvénye van, még nem jelenti azt, hogy kiscserkész az illető.
Aki a kisebb ígéreteket megszegi, az a nagyobbakat is meg fogja szegni.
Politikában, hitelügyletben és szerelemben átkozottul keveset ér a becsületszó.
A szilárd kötelességtudat a jellem koronája.
A tét emelkedett. Aki járja a hágcsót a huzatos létben, nyeresége lesz, ha jobbjával kapaszkodva baljában másokat emelni marad erő, lába pedig senkit nem taszít lejjebb.
A kiegészítő erkölcstan és morális irányítás anyámnál maradt: a szennyet nem tűrő magatartás elengedhetetlenségét és a gyalázatot élete árán sem vállaló meg nem alkuvás fontosságát tőle tanultam.
Dolgozz meg jól a napi béredért. Ha egy fikarcnyival is kevesebbet teszel, az már lopásnak számít.
Légy becsületes. Úgy bánj másokkal, ahogy te is szeretnéd, hogy veled bánjanak.
A bűnös szívében titkos féreg foga rág, a megszerzett javakat nem tudja élvezni, s szívét a boldogság napvilága helyett rémséges bűntetteinek marcangoló emléke tölti el. Ami pedig az erény örökös gyötrelmeit illeti, a szerencsétlen sorsüldözöttnek mindig ott van vigasztalásul makulátlan lelkiismerete, tisztasága fölött érzett titkos öröme, mely fényes kárpótlás az emberek igazságtalanságáért.
Az adott szavát nem szegheti meg az ember, mert anélkül nincs értelme az életnek.
„Csak egy nem változhatik, lelkem igazsága és méltósága.” A többit szemléld részvéttel és pártatlanul.
Aki tud valamit, annak mindenütt van becsülete.
Ahhoz a helyzethez képest kell becsületesen és természetesen viselkedni, amibe az élet viszi az embert.