A barátság, az összetartozás érzése szerintem az egyik legcsodálatosabb dolog az emberi létezésben. Kicsit hasonló, mint a szerelem. Szerintem akkor fonódsz össze igazán egy emberrel, ha ő valamilyen formában te vagy. Valahogy elkezdtek eggyé válni.
Nem vagyok önmarcangoló, nem ijedek meg magamtól, és talán ez táplálja a hitem abban, hogy ha az ember szereti magát, akkor képes megbocsátani magának. Magának és másoknak egyaránt.
A végzet megváltoztatható, a sors alakítható akkor is, ha úgy tűnik, hogy nem az.
Az európai társadalom és a kereszténység foglalkozik a végzettel, ugyanakkor árnyalja is azt a megváltás lehetőségéről beszélve. De hogy magadat váltod-e meg vagy megválthat egy külső erő is, arra a válasz kultúránkként változik.
Szerintem a magyaroknak nem is az alkoholizmus a legnagyobb közös gondjuk. A rendszereinkkel van baj, a rendszerszintű gondolkodásunk gyenge. Hajlamosak vagyunk rosszat gondolni egymásról, ez az egész ország egy nagy veszekedés.
Egy alkoholista mindig alkoholista marad, de ha megtanul ellentmondani az alkoholnak, és elkezdi kezelni azokat a helyzeteket, amik visszaesést generálnak, illetve elfogadja önmagát a szer nélkül is, akkor igenis élhet tisztán, alkohol nélkül is boldogan.
Jól ismerem az alkohol éhségét, a túlzás szörnyűségét, a bódulat tébolyát, az erőszakosság és bántalmazás szerencsétlen labirintusát. Azt a fajtát, amiben már rég bántalmazok másokat, már csak a jelenlétemmel, az attitűdömmel anélkül, hogy észrevenném, mennyit ártok például azzal, hogy kétszer olyan hangosan beszélek, mint mások.
Én 15 éves koromtól kezdve szerettem inni. Mindig is lángot kaptam az alkoholtól. Önbizalmat nem, mert önbizalmam mindig volt, de a meglévő az ezerszeresére nőtt, amikor alkoholt fogyasztottam. Azt éreztem, hogy az alkohol a legnagyobb szórakozás, egyfajta varázsszer, és már az első pohár megnyugtat, kisimít. Azt hittem, ez a világ legjobb dolga, pozitív élmény volt számomra az ivás. Egy ideig.
Hajós András vetette fel, hogy létezhetne alkoholgenetikai visszajelzés, mint mondjuk a magas vérnyomásnál: talán lesz olyan a jövőben, hogy meg tudják mondani. És akkor majd komolyan is veszik az emberek, ha apád, nagyapád alkoholista volt, számíts rá, van hajlamod erre. Ez nagy kockázat az életedben. Nálunk a családban is volt erre példa.
Jó a szívességkérési képességem, de a környezetem tele van olyan emberekkel, akiknek meg a szívességadási képessége magas.
Szerintem meg kell nézni az adott embert, hogy milyen halmaz. Nem tudom elhinni, hogy nem lehet látni az ember közepét, lényegét. Nem hiszem, hogy az én lényegem annyira hazug lenne. Én olyan egyszerű képlet vagyok, hogy csak na.
A tévé egy olyan entitás, ami ha megy, akkor jobb, könnyebb az élet bizonyos embereknek. Ezért nem halt meg a televízió, életben tartja ez a szükséglet.
Az én feleségem nem az a típus, aki csak szolgál valakit, és nem kap vissza semmit, és nem fair a játék a két fél között. Ha így lett volna, akkor kiszeret belőlem, és azt óriási veszteségnek éltem volna meg.
Nekem arra kellett az alkohol, hogy vagy kiradírozzam, lenullázzam magam, vagy szétégjek, lángoljak. Minden fokozódott nálam az alkoholtól.
Végtelen szabadságérzetet ad, ha a legtöbb összefüggést nem látja az ember.
Egészen más gyerekként megélni egy politikai rendszert, mint felnőttként.
Vannak világhírű tudósok, akiknek sikerült négy-öt gyerek mellett Nobel-díjat szerezniük, másoknak meg egész életükben sem jön össze, hiába ülnek otthon néma csöndben.
Az írásban az a jó, hogy nyugi van, csak belül hisztériázol, csak a saját tehetségtelenséged bosszant. Ilyenkor a te ritmusod szerint történik minden.
Az óvodában több szerelmem volt, és később is voltak nagy szerelmeim. De a feleségem annyira fontos az életemben, hogy rajta kívül nem említenék mást. Nem tagadom meg a múltat, de azt szeretném, hogy mellettem csak az ő neve szerepeljen.