Észrevetted már, hogy miután megismerünk valakit, kisvártatva mennyire megváltozik a külseje?
Csak egyetlenegy boldog házasságot mutass nekem! Egyetlenegyet! Ismersz-e valakit – van-e olyan férfi, aki nem lett volna sokkal boldogabb, ha rögtön az esküvő után elválik és a barátságot választja?
Nehéz idők jönnek. De ne félj! Ha csodát akarsz látni, bújj elő a páncélzatodból! A csoda sokkal erősebb a vasnál!
Hány film, könyv, dal nem születhet meg, mert órák, napok, évek mennek veszendőbe pénzzel tömött ügyvédek, könyvelők, tanácsadók és egyebek kipárnázott, kényelmes odúiban!
Az „Isten” után a „szerelem” szó az, amelyből minden nyelvben a leginkább kitaposták a tartalmat.
A kölcsönös tisztelet legmagasabb rendű kifejeződési formája két ember között: a barátság. És ahol a szerelem felüti a fejét, ott meghal a barátság.
Ha az ember mindig csak egyetlen csillag után navigál, és ezen nem hajlandó változtatni, nem csak letér a helyes útról, de el is téved.
Létezik olyanfajta házasság, amelyben mindkét ember még szabadabbá válik, mint amilyenek egymagukban lehetnének.
Ha valaki a másik börtönőrévé válik, a rab rögvest szabadulni szeretne.
Mindannyian magányosak vagyunk, mi, akik ezen a bolygón élünk. Teljesen egyedül vagyunk. Jobb, ha minél előbb elfogadjuk ezt a tényt, és megbékélünk vele. Az emberek jórészt egyedül élik le az életüket, akár házasok, akár egyedülállók; keresnek-kutatnak – hiába; végül azt is elfelejtik, hogy valaha kerestek valakit.
Az államok általában minimális előrelátással és maximális butasággal, erőszakossággal és romboló hajlammal rendelkeznek. A minimális pedig csak azért nem nulla, mert az emberek időnként begurulnak, és az útjukban állnak.
A „nem győzheted le a hivatalt” jelszót a hivatal terjeszti. Ha pár ember egy szál magában elhatározza, hogy legyőzi ezt a gonosz mamuterőt, akkor semmi – érted, semmi! – nem állhat az útjukba.
A gondokat mi idézzük saját fejünkre, hogy próbára tegyük az erőinket… ha nem lennének ezek a gondok, akkor más, ugyanennyire embert próbáló kihívással kellene szembenéznünk.
Vizsgák nélkül nem fejezhetjük be az iskoláinkat. Ezeken a vizsgákon időnként különös válaszok hangzanak el, és hébe-hóba előfordul, hogy az egyetlen helyes válasz felettébb szokatlan.
A dolgok nem mindig úgy zajlanak, ahogy az iskolában tanultuk, az amerikaiak nem mind jó fiúk, és a kormány nem mindig áll a szabadság és az igazság oldalán.
A sors kegyeibe fogadott pár egyike mindig azt nyújtja, ami a másikból hiányzik.
Az igazi szerelmi történetek befejezetlenek. Ha az ember tudni akarja, mi következik az „ásó-kapa-nagyharang” után, a tökéletes társ oldalán, akkor nincs más lehetőség, mint hogy saját maga megélje a dolgot.