Minekután ezrekkel beszélgettem az évek során, megtanultam, hogy minden embert egyetlen közös kívánság mozgat: a megbecsülés vágya.

Nincs erő kihívások, nehézségek, ellenállás és gyakran szenvedés nélkül. Azokból a gondokból meríthetünk erőt, bátorságot; azok taníthatnak önfegyelemre, kitartásra és elszántságra, amelyek láttán széttárjuk a kezünket, és kegyelemért könyörgünk a sorshoz.

Ha hajlandók vagyunk tanulni a hibáinkból, s az akadályokat a cél felé mutató mérföldköveknek tekintjük, ez árulkodó jele annak, hogy jó irányban haladunk.

Megtanultam, hogy néha ki kell lépnünk az egónkból, mert csak így ismerhetjük fel az igazságot. Ezért amikor nehézségek merülnek fel, azt tapasztaltam, hogy a legjobb ilyenkor feltenni magamnak az egyszerű kérdést: Mi ebből a tanulság?

Szinte kivirulok, amikor a szív dolgairól, érzelmekről és kapcsolatokról beszélek nagy közönség előtt. Valami történik közöttem és a beszélgetőtársam között. Legyen bárki, érzem őt, ahogyan azt is, hogy viszonozza feléje kibocsátott rezgéseimet.