Szeretek gyerekek között lenni. Ők mindent észrevesznek. Még nem fásultak el. Felvillanyozzák őket olyan dolgok, amelyek bennünket már régen nem izgatnak, mert elfeledtünk lelkesedni értük. Olyan természetesek, olyan önfeledtek.
Hiszek annak fontosságában, hogy az ember célokat állítson maga elé. Ez adja meg az irányt, hogy merre menjünk és hogyan jussunk el oda. Ha nincsenek célok előttünk, sosem tudjuk meg, hogy elértük volna-e őket.
A sajtó üzlet: az újságok és képeslapok pénzt akarnak csinálni – sokszor akár a pontosság, a tisztesség és az igazság feladása árán is.
Számomra igazi bátorság az, amely nem harcban keresi az ellentétek feloldását, az igazi bölcsesség, amely békés megoldást teremt.
A majdnem hisztérikusan viselkedő lányok rohama az akkori idők egyik legrémisztőbb élménye volt számomra. Elképzelhetetlenül durvák voltak. Ha elhatároztuk, hogy bemegyünk egy üzletbe körülnézni, mit lehetne ott kapni, a rajongóink azonnal fölismertek bennünket, és csaknem lerombolták a helyiséget. Egyszerűen szétszedtek mindent. Pultokat borítottak fel, ablakot törtek, pénztárgépeket döntöttek le. Mi pedig csak néhány ruhát szerettünk volna megnézni! Amikor ezek a rohamok elkezdődtek, az őrjöngés, a rajongás, a közfeltűnés nagyobb volt, semhogy megbírkózhattunk volna vele.
Számomra semmi sem fontosabb annál, mint hogy boldoggá tegyem az embereket, megszabadítsam őket mindennapi gondjaiktól, könnyítsek terheiken. Azt akarom, hogy elégedetten menjenek haza az előadás után: „Ez igen, ez nagyszerű volt. Legközelebb megint elmennék. Nagyon jól éreztem magam.” Számomra ez az egyetlen dolog létezik. Ez az igazi csoda.
Mindig szerettem volna jó elbeszélő lenni, hogy elmondhassam azokat a történeteket, amelyek a lelkemből fakadnak. Szeretnék tűz mellett üldögélve mesélni az embereknek – láttatni velük mindent, megríkatni és megnevettetni, érzelmileg elragadni őket a megtévesztő egyszerűségű szavak erejével.
Senki sem tudja a legjobb formáját hozni, ha közben örökké kételkedik önmagában. Ha az ember nem hisz saját magában, akkor ki higgyen benne?
Néha az igazságtalan bánásmód megedzi és határozottabbá teszi a jellemet. A rabszolgaság rettenetes dolog volt, de amikor a feketék Amerikában végre felszabadultak az elnyomó rendszer alól, erősebbek voltak, mint valaha. Tudták, milyen az, amikor rabszolgatartók nyomorítják meg a lelkeket. Nem engedhették, hogy ez valaha is megismétlődjön.
Ha meg akarjuk javítani a világot, nézzünk végig önmagunkon, és változzunk meg. Kezdjük azzal az emberrel, aki a tükörből néz vissza ránk. Kezdjük saját magunkon.
Nekem magamnak is sok állatom van és szeretem őket mindenek felett. Hogyan tudnám akkor a húsukat megenni? 20 éves korom óta egy falat húshoz nem nyúltam.
Mielőtt elítélsz, próbálj igazán szeretni!
Nézz a szívedbe, és aztán kérdezz.
Láttad a gyermekkoromat?
A hazugságok rövidtávfutók, de a maratoni futás az igazságé.
Ha jobbá tennéd a világot,
először nézz magadba, csak azután változtass.
Egy új dal készen van, mielőtt ténylegesen megszületne – én csak az eszköz vagyok, amelyen keresztül átlép ebbe a világba.
A gyerekek játékos mosolyukban megmutatják nekem a mindenkiben lakozó Istent. Ezek a gyerekek emlékeztetnek az élet értékeire, különösen a fiatalok, akiket még nem érintett meg a gyűlölet, az előítélet és a kapzsiság. Ma, amikor a világ ennyire zavaros, és a gondjai ennyire bonyolultak, a gyerekekre jobban szükségünk van, mint valaha.
A mennyországban járok,
ha szólítasz, hárfák hangját és
angyalok énekét hallom.
Már minden nap mosolyogva ébredek. Nincs több könny, sem fájdalom, mert szeretsz.
Az ember arra vágyik, hogy az igazság megérintse, s hogy ezt az igazságot képes legyen tovább adni. Amit érez és tapasztal, legyen bár kétségbeesés vagy öröm. Ez adhat értelmet az életének, s általa nyújthat reményt másoknak is. Ez a legnemesebb művészet. A megvilágosodásnak pillanatai azok, amelyekért élek.