Az észszerű gondolkodás az első, amit a szerelemben elveszítünk.
Jón Kalman Stefánsson
1963. december 17. -
izlandi költő, író
A világ zene nélkül olyan, mint a Nap fény nélkül, a nevetés vidámság nélkül, a hal víz nélkül: szárnyaszegett madár.
Ezer nap telik el bennük, láthatatlan napok, amelyek után csak az emlékek illata marad.
Kockázatos dolog túl közel kerülni az álmokhoz, tehetetlenné tehetnek az élettel szemben, átveszik az akarat helyét, és mi az ember akarat nélkül?
Pokoli dolog az, ha van karunk, de nincs, akit öleljünk vele.
A kis társadalmak levegőtlensége fenyegetést jelent az embereknek, ugyanis aki nem jut elég oxigénhez, az kevesebbet gondolkodik, beszűkül a tudata, világképe önközpontúbbá, ezáltal érdektelenebbé válik.
A pokol az, ha halott vagy, és ráébredsz, hogy nem is éltél, amíg még lehetőséged lett volna rá.
Rettenetes dolog egy könyv felénél meghalni.
Az ember a legsúlyosabb láncokat csak akkor veszi észre, amikor elszakadnak.
Isten, a legmélyebb félelmek és a legfényesebb remények szinonimája.
Olyan fontos, hogy az emberek becsben tartsák az élet kis dolgait is. Hogy felismerjék, hogy mindennek a léte ugyanolyan joggal bír: a nőké, a férfiaké, a földigilisztáké és a királyoké. Hogy nincs más hatalmasabb, mint maga az élet.
Aki él, az nem csak saját magáért tartozik felelősséggel. Talán ez a legnehezebb kő.
A legtöbb ember, ahogy te is tudod, inkább csak keveset akar érteni. A megértés szükségtelenül súlyos dolgokat von ugyanis maga után, állásfoglalást, felelősséget, az előítéletek és a közöny viszont sokkal könnyebbé teszi az életet. Az élet mindig bonyolultabbá válik, ha a dolgokat megpróbáljuk megérteni.
Néha jobb nem tudni mindent arról, akit szeretünk.
Itt az ősz. A sötétség kicsöpög a csillagok közül, és mielőtt észbe kaphatnánk, a nappalok olyan rövidekké válnak, mint egy köhintés.
Szép időben aligha van gyönyörűbb az óceánnál, vagy csillagos éjszakákon, mikor a víztükör holdfényt álmodik.
Egyes életek olyan eseménytelenek, hogy alig lehet mondani róluk valamit. Csak annyit, mint amennyit a kerítésoszlopokról. Mégis, ők tartják nekünk a kerítést.
Azt hiszem, nem jó dolog az, ha valaki egyedül él, szerintem nem tesz jót, az ember szívének muszáj valaki másért dobognia, különben kihűl.
Néha a legnagyobb boldogság az alvás, hiszen biztonságban vagy, és a világ nem érhet el. Nyugodtan álmodhatsz kandiscukorról és napsütésről.
Te szabad vagy, mert nem veszed észre a börtönt, amiben élsz. Én fogoly vagyok, mert látom a rácsokat.
Mások ezeket keresték még
