Jón Kalman Stefánsson

Jón Kalman Stefánsson

1963. december 17. -

izlandi költő, író

Jón Kalman Stefánsson idézetei az emberi sorsról, a magányról és az élet törékeny szépségéről szólnak. Gondolatai lírai érzékenységgel és mély emberséggel mutatják be az érzelmek, az emlékek és a kapcsolatok jelentőségét.

Olyan fontos, hogy az emberek becsben tartsák az élet kis dolgait is. Hogy felismerjék, hogy mindennek a léte ugyanolyan joggal bír: a nőké, a férfiaké, a földigilisztáké és a királyoké. Hogy nincs más hatalmasabb, mint maga az élet.

Jón Kalman Stefánsson

Élet idézetek

A legtöbb ember, ahogy te is tudod, inkább csak keveset akar érteni. A megértés szükségtelenül súlyos dolgokat von ugyanis maga után, állásfoglalást, felelősséget, az előítéletek és a közöny viszont sokkal könnyebbé teszi az életet. Az élet mindig bonyolultabbá válik, ha a dolgokat megpróbáljuk megérteni.

Itt az ősz. A sötétség kicsöpög a csillagok közül, és mielőtt észbe kaphatnánk, a nappalok olyan rövidekké válnak, mint egy köhintés.

Jón Kalman Stefánsson

Ősz idézetek

Egyes életek olyan eseménytelenek, hogy alig lehet mondani róluk valamit. Csak annyit, mint amennyit a kerítésoszlopokról. Mégis, ők tartják nekünk a kerítést.

Jón Kalman Stefánsson

Élet idézetek

Azt hiszem, nem jó dolog az, ha valaki egyedül él, szerintem nem tesz jót, az ember szívének muszáj valaki másért dobognia, különben kihűl.

Jón Kalman Stefánsson

Magány idézetek

Az embernek két dologra van szüksége ahhoz, hogy szilárdan álljon, kiegyenesedve járjon, és hogy megőrizze a szeme csillogását, a szíve fürgeségét és a vére zenéjét: egyenes gerincre és könnyekre.

Ne gondold, hogy bármit is megbántam, amit életemben tettem, mondja, és egy pillanatra behunyja a szemét, miközben . Csak azt bánom, amit nem tettem meg, és azt hiszem, ez egyfajta mérce.

És tavaszodik. Április vége van. A tavasz a tél és a nyár közötti évszak. A kikelet ideje. És az évszak, amikor a legkeményebben bűnhődünk azért, amiért ezen a földön telepedtünk meg. De áprilisban világosság van, azt a javára lehet írni, csodálatos világosság, az április mindig szemérmetlenül derűlátó. Vándormadarak sereglenek a láthatár felől énekükkel, szárnyuk suhogásában a nyár ígérete – a föld egyik nagy csodája lehet, hogy évről évre, századról századra önszántukból térnek vissza ide.

Decemberi reggel van, és vezetésórára megyek. Még nem tudok róla, hogy egy őrült néhány órával korábban lelőtte John Lennont az otthona, a New York-i Central Park melletti Dakota-ház előtt. Négy lövéssel háton és vállon lőtték. December 8-án, késő este lőtték le. Itt, Izlandon már éjszaka volt, és december 9-ére virradt. Lennon tehát december 8-án halt meg New York-ban, de itt, Izlandon csak másnap. Ilyen értelemben nehéznek bizonyulhat eligazodni az időn, ellentmondások rejlenek benne, ezért tehát logikus állítás, hogy a legtöbben minden időben élünk.

Hogy a fenébe fér el egy egész város, pláne New York egy telefonkagylóban, hát hogyan lehet ezt megmagyarázni, hogyhogy nem őrül bele az ember?

Az őszinte nevetés a boldogság és az önfeledtség titokzatos keveréke, teljesen feloldódunk benne, ilyenkor a személyiség fölött lebegünk, személy helyett emberré válunk.

Az időjárás mindent megváltoztat, az eső nyugtató, csendes szomorúságot hoz. Különösen ha így esik, mint most, ilyen függőlegesen, mert a szél alig fúj. Szélcsendben az égi áldás tulajdonképpen inkább megbékélés, mint eső.

Jón Kalman Stefánsson

Eső idézetek

Mások ezeket keresték még