És tavaszodik. Április vége van. A tavasz a tél és a nyár közötti évszak. A kikelet ideje. És az évszak, amikor a legkeményebben bűnhődünk azért, amiért ezen a földön telepedtünk meg. De áprilisban világosság van, azt a javára lehet írni, csodálatos világosság, az április mindig szemérmetlenül derűlátó. Vándormadarak sereglenek a láthatár felől énekükkel, szárnyuk suhogásában a nyár ígérete – a föld egyik nagy csodája lehet, hogy évről évre, századról századra önszántukból térnek vissza ide.
Decemberi reggel van, és vezetésórára megyek. Még nem tudok róla, hogy egy őrült néhány órával korábban lelőtte John Lennont az otthona, a New York-i Central Park melletti Dakota-ház előtt. Négy lövéssel háton és vállon lőtték. December 8-án, késő este lőtték le. Itt, Izlandon már éjszaka volt, és december 9-ére virradt. Lennon tehát december 8-án halt meg New York-ban, de itt, Izlandon csak másnap. Ilyen értelemben nehéznek bizonyulhat eligazodni az időn, ellentmondások rejlenek benne, ezért tehát logikus állítás, hogy a legtöbben minden időben élünk.