Légy erős! Ne fakadj sírva, soha!
Jón Kalman Stefánsson
1963. december 17. -
izlandi költő, író
Jón Kalman Stefánsson idézetei az emberi sorsról, a magányról és az élet törékeny szépségéről szólnak. Gondolatai lírai érzékenységgel és mély emberséggel mutatják be az érzelmek, az emlékek és a kapcsolatok jelentőségét.
Minden hülyeséghez hozzá lehet szokni, az abszurd hétköznapivá válik, és fordítva.
A legtöbb embernek jól áll a mosoly. Az arc megszépül tőle. A mosoly fűszer, gyógyír, öröm, kitáruló az ajtó.
Enyhe, nyári este, a hegyek kékek, az álmok némák, a legyek halkan zümmögnek, a madarak szenderegnek, a csendes tóban halak lélegeznek, az élet csodálatos.
Az irodalom nem alázatossá tesz minket, hanem őszintévé, ez a természete, és ezért olyan hatalmas erő a világban.
Mert nehéz dolog nem tartozni sehová, nem lenni otthon sehol.
Telik-múlik az idő, átgázol rajtunk, és ezért öregszünk.
Mert mióta elmentél, minden elveszítette az értelmét. A könyvek, a felhők, a cipő, a kávéscsésze, a buszozás, az éjszaka, a holnap … főleg az utóbbi. Mert te nem vagy itt.
Az embernek mernie kell felvállalni a félelmét.
Ne add fel. Nem szabad. És ne legyints a segítségre, ha megérkezik, bármilyen formában jöjjön is hozzád. Élj azok helyett is, akinek nem sikerült.
Áldás és átok is távolabbra látni és többet észrevenni a körülöttünk lévők többségénél, többet látni a világból, mint amennyi látszik belőle.
Maga Mozart sem tudna szebb, csiklandozóbb zenét írni a szaladó gyermeklábak dobogásánál!
Az a fontos, hogy kiálljuk most ezt a vihart, jön még jó idő. Átvergődünk a tajtékzó hullámokon, nem tehetünk mást. Így élünk. Minden jobb lesz egyszer. És kitavaszodik.
Az idő az egyetlen komolyan vehető bíró, minden más csak vélemény, amit elfúj a szél.
Nyilvánvaló, hogy a vers meg tudná menteni a világot, csakhogy baromi kevesen olvassák, és egyre kevesebben; ezt a népcsoportot a kihalás fenyegeti. Legjobb lenne védetté nyilvánítani őket, felvenni a versolvasókat az UNESCO világörökségi listájára.
Azt hiszitek, az élet örökké tart, és mindent meg lehet tenni holnap is. De néha a holnap soha nem jön el.
Minden ember legfontosabb csatája az, amelyet saját magával vív. Magamban kell rendet raknom.
Mikor az élet a legjobban fáj, sokan választják a hallgatást, hiszen a szavak csak élettelen kövek vagy kopott, szakadt rongyok.
Észrevetted már, hogy az emberek szívesen mesélnek nyugtalanságról, boldogtalanságról, bizonytalanságról, bánatról, sőt gyászról? Kevesen akarják azt leírni, hogy milyen az élet a paradicsomban. Azt hiszem a magyarázat az, hogy a boldogságról nem beszélünk, azt megéljük.
Aki temetésen sír, nem csupán a saját halálát siratja, hanem az egész világ pusztulását, mivel minden véget ér, és nem marad semmi.
Mások ezeket keresték még
