1963. december 17. -
izlandi költő, író
És tavaszodik. Április vége van. A tavasz a tél és a nyár közötti évszak. A kikelet ideje. És az évszak, amikor a legkeményebben bűnhődünk azért, amiért ezen a földön telepedtünk meg. De áprilisban világosság van, azt a javára lehet írni, csodálatos világosság, az április mindig szemérmetlenül derűlátó. Vándormadarak sereglenek a láthatár felől énekükkel, szárnyuk suhogásában a nyár ígérete – a föld egyik nagy csodája lehet, hogy évről évre, századról századra önszántukból térnek vissza ide.
Légy önmagad, légy őszinte, akkor az ember kihúzhatja magát, mindegy, hogy alakulnak a dolgok. És tanulj jóságot. Ne felejtsd el, hogy a jóság és az öröm a legdrágább dolog, ami a miénk lehet.
Decemberi reggel van, és vezetésórára megyek. Még nem tudok róla, hogy egy őrült néhány órával korábban lelőtte John Lennont az otthona, a New York-i Central Park melletti Dakota-ház előtt. Négy lövéssel háton és vállon lőtték. December 8-án, késő este lőtték le. Itt, Izlandon már éjszaka volt, és december 9-ére virradt. Lennon tehát december 8-án halt meg New York-ban, de itt, Izlandon csak másnap. Ilyen értelemben nehéznek bizonyulhat eligazodni az időn, ellentmondások rejlenek benne, ezért tehát logikus állítás, hogy a legtöbben minden időben élünk.
Hogy a fenébe fér el egy egész város, pláne New York egy telefonkagylóban, hát hogyan lehet ezt megmagyarázni, hogyhogy nem őrül bele az ember?
És Apa értem jön a Trabanttal. Fehér, a teteje piros, nagyon barátságos, nagyjából olyan sebességet tud elérni, mint egy kutya.
Az őszinte nevetés a boldogság és az önfeledtség titokzatos keveréke, teljesen feloldódunk benne, ilyenkor a személyiség fölött lebegünk, személy helyett emberré válunk.
Az időjárás mindent megváltoztat, az eső nyugtató, csendes szomorúságot hoz. Különösen ha így esik, mint most, ilyen függőlegesen, mert a szél alig fúj. Szélcsendben az égi áldás tulajdonképpen inkább megbékélés, mint eső.
