Az embernek két dologra van szüksége ahhoz, hogy szilárdan álljon, kiegyenesedve járjon, és hogy megőrizze a szeme csillogását, a szíve fürgeségét és a vére zenéjét: egyenes gerincre és könnyekre.
Jón Kalman Stefánsson
1963. december 17. -
izlandi költő, író
Ne gondold, hogy bármit is megbántam, amit életemben tettem, mondja, és egy pillanatra behunyja a szemét, miközben . Csak azt bánom, amit nem tettem meg, és azt hiszem, ez egyfajta mérce.
És tavaszodik. Április vége van. A tavasz a tél és a nyár közötti évszak. A kikelet ideje. És az évszak, amikor a legkeményebben bűnhődünk azért, amiért ezen a földön telepedtünk meg. De áprilisban világosság van, azt a javára lehet írni, csodálatos világosság, az április mindig szemérmetlenül derűlátó. Vándormadarak sereglenek a láthatár felől énekükkel, szárnyuk suhogásában a nyár ígérete – a föld egyik nagy csodája lehet, hogy évről évre, századról századra önszántukból térnek vissza ide.
A szomorúság az elmúlt boldogság emléke.
Az idő nem ismer sem kíméletet, sem tapintatot: tesz egy lépést, és már meg is öregedtél, ahogy a hegyek meg a fű is.
Légy önmagad, légy őszinte, akkor az ember kihúzhatja magát, mindegy, hogy alakulnak a dolgok. És tanulj jóságot. Ne felejtsd el, hogy a jóság és az öröm a legdrágább dolog, ami a miénk lehet.
Decemberi reggel van, és vezetésórára megyek. Még nem tudok róla, hogy egy őrült néhány órával korábban lelőtte John Lennont az otthona, a New York-i Central Park melletti Dakota-ház előtt. Négy lövéssel háton és vállon lőtték. December 8-án, késő este lőtték le. Itt, Izlandon már éjszaka volt, és december 9-ére virradt. Lennon tehát december 8-án halt meg New York-ban, de itt, Izlandon csak másnap. Ilyen értelemben nehéznek bizonyulhat eligazodni az időn, ellentmondások rejlenek benne, ezért tehát logikus állítás, hogy a legtöbben minden időben élünk.
Hogy a fenébe fér el egy egész város, pláne New York egy telefonkagylóban, hát hogyan lehet ezt megmagyarázni, hogyhogy nem őrül bele az ember?
Az emlékek nem olyanok, mint a ruhák, nem vásnak el a gyakori használattól.
A világot sokféleképp lehet látni, és a nézőpontunk valószínű leírja a jellemünket. Áruld el, minek látod a világot, és megmondom, ki vagy.
És Apa értem jön a Trabanttal. Fehér, a teteje piros, nagyon barátságos, nagyjából olyan sebességet tud elérni, mint egy kutya.
Aki azt állítja, hogy érti a világot, az vagy bolond, vagy hazudik.
Az őszinte nevetés a boldogság és az önfeledtség titokzatos keveréke, teljesen feloldódunk benne, ilyenkor a személyiség fölött lebegünk, személy helyett emberré válunk.
Az időjárás mindent megváltoztat, az eső nyugtató, csendes szomorúságot hoz. Különösen ha így esik, mint most, ilyen függőlegesen, mert a szél alig fúj. Szélcsendben az égi áldás tulajdonképpen inkább megbékélés, mint eső.
A pillantásuk találkozik, de nem szólnak semmit; a szavak néha olyan megbízhatatlanok, és túl messze vannak attól, ami a lelkünkben folyik […]
Egy jó nevetésben vitamin van.
Nem azért születtünk erre a sebzett, erőszakos és gyönyörű világra, hogy megpróbáljuk jobbá tenni, amennyire csak bírjuk?
Öröm, boldogság, forró szerelem, ez a hármas tesz minket emberré, igazolja az életet, nagyobbá teszi a halálnál: mégis alig jelentenek valami védelmet a sarki széllel szemben. Szerelmemet egy anorákért, örömömet és boldogságomat egy másik gyapjúpulóverért!
Nagyon sokan jóval azelőtt elkezdenek meghalni, hogy kilehelnék a lelküket.
Egyedül lenni és nélküled: ez a halál.
Mások ezeket keresték még
