Jón Kalman Stefánsson

Jón Kalman Stefánsson

1963. december 17. -

izlandi költő, író

Az embernek két dologra van szüksége ahhoz, hogy szilárdan álljon, kiegyenesedve járjon, és hogy megőrizze a szeme csillogását, a szíve fürgeségét és a vére zenéjét: egyenes gerincre és könnyekre.

Ne gondold, hogy bármit is megbántam, amit életemben tettem, mondja, és egy pillanatra behunyja a szemét, miközben . Csak azt bánom, amit nem tettem meg, és azt hiszem, ez egyfajta mérce.

És tavaszodik. Április vége van. A tavasz a tél és a nyár közötti évszak. A kikelet ideje. És az évszak, amikor a legkeményebben bűnhődünk azért, amiért ezen a földön telepedtünk meg. De áprilisban világosság van, azt a javára lehet írni, csodálatos világosság, az április mindig szemérmetlenül derűlátó. Vándormadarak sereglenek a láthatár felől énekükkel, szárnyuk suhogásában a nyár ígérete – a föld egyik nagy csodája lehet, hogy évről évre, századról századra önszántukból térnek vissza ide.

Decemberi reggel van, és vezetésórára megyek. Még nem tudok róla, hogy egy őrült néhány órával korábban lelőtte John Lennont az otthona, a New York-i Central Park melletti Dakota-ház előtt. Négy lövéssel háton és vállon lőtték. December 8-án, késő este lőtték le. Itt, Izlandon már éjszaka volt, és december 9-ére virradt. Lennon tehát december 8-án halt meg New York-ban, de itt, Izlandon csak másnap. Ilyen értelemben nehéznek bizonyulhat eligazodni az időn, ellentmondások rejlenek benne, ezért tehát logikus állítás, hogy a legtöbben minden időben élünk.

Az őszinte nevetés a boldogság és az önfeledtség titokzatos keveréke, teljesen feloldódunk benne, ilyenkor a személyiség fölött lebegünk, személy helyett emberré válunk.

Az időjárás mindent megváltoztat, az eső nyugtató, csendes szomorúságot hoz. Különösen ha így esik, mint most, ilyen függőlegesen, mert a szél alig fúj. Szélcsendben az égi áldás tulajdonképpen inkább megbékélés, mint eső.

Mások ezeket keresték még