Minden problémánál felsejlik a megoldás reménysugara; és a szilárd bizonyosság, hogy semmi sem biztos vagy megváltoztathatatlan.
Akik a békés forradalmat lehetetlenné teszik, azok miatt válik a véres forradalom elkerülhetetlenné.
Végső soron a legerősebb kapocs köztünk az, hogy mind ezen a kis bolygón élünk, ugyanazt a levegőt szívjuk, fel akarjuk nevelni a gyerekeinket és halandóak vagyunk. Közös a sorsunk, és ez nem egy harc.
Ne kárhoztassuk magunkat a múlt hibái miatt, fogadjuk el a felelősséget, amivel a jövőnek tartozunk.
Csak azok törhetnek a magasba, akik nem félnek a nagy bukásoktól.
Már ahhoz is nagyon gyorsan kell futnunk, hogy egy helyben maradjunk.
Amikor a hatalom az arrogancia felé visz, a költészet emlékezteti az embert a korlátaira. Amikor a hatalom leszűkíti az ember érdeklődési körét, a költészet idézi fel számára a létezés gazdagságát és sokszínűségét. Amikor a hatalom megront, a költészet megtisztít.
Az emberiségnek véget kell vetnie a háborúnak, különben a háború vet véget az emberiségnek.
Az ember meghalhat, nemzetek felemelkedhetnek és elbukhatnak, de egy eszmény tovább él.
Az idő és a világ nem áll meg. Az élet törvénye a változás. És azok, akik csak a múltra vagy a jelenre figyelnek, biztosan elszalasztják a jövőt.
Nem azért vagyunk itt, hogy átkozzuk a sötétséget, hanem hogy meggyújtsuk azt a gyertyát, ami irányíthat bennünket a sötétségen keresztül egy biztonságos és józan jövőbe.
Az életben annak van előnye, aki már akkor hozzákezd a problémák megoldásához, amikor mások még csak beszélnek róla.
Bocsáss meg ellenségeidnek, de jegyezd meg a nevüket!
Nem szabad hagynunk, hogy a félelmeink visszatartsanak a reményeink követésétől.
Ha egyszer azt mondod, hogy beéred a második hellyel is, pontosan oda kerülsz az életben.