A másik embert mindig csak olyan módon értjük meg, ahogyan magunkat is értjük vagy próbáljuk megérteni. Azt, amit önmagunkban nem értünk meg, a másikban sem fogjuk megérteni.
Carl Gustav Jung
170 idézet
1875. július 26. - 1961. június 6.
svájci pszichiáter, pszichológus, az analitikus pszichológia megalapítója
Soha nem szabad elfeledni, hogy a világ azért létezik, mert az ellentétek egyensúlyban tartják.
Nem azonosíthatjuk magunkat értelmünkkel; az ember nem pusztán értelmes lény, nem tud csak az lenni, és nem is lesz soha csak az. Ezt minden kultúrbonc jegyezze meg jól magának.
Az álom a tudattalanunk független tevékenységén alapuló automatikus folyamat, amely éppen úgy mentes az akaratunktól, mint mondjuk az emésztés élettani folyamata. Ezért abszolút objektív pszichés folyamattal van dolgunk, amelynek természetéből objektív következtetéseket vonhatunk le a valóban fennálló pszichés állapotunkról.
Noha a technika és a tudomány leigázta a világot, de hogy ennek révén mit nyert a lélek, az már egy másik kérdés.
Amikor az embernek komplexusai vannak, az önmagában véve nem neurózis, mivel a komplexusok rendszerint a lelki folyamat gyújtópontjai, amelyeknek a fájdalmassága nem beteges zavart bizonyít. A szenvedés nem betegség, hanem a boldogság normális ellentéte. A komplexus csak akkor válik betegséggé, ha az ember azt hiszi, nincs komplexusa.
Sajnos kétségtelen tény, hogy az ember egészében véve kevésbé jó, mint amennyire ezt beképzeli magának, vagy amennyire kívánja. Mindenkit követ egy árnyék, és minél kevésbé testesül ez meg az egyén tudatos életében, annál sötétebbé és sűrűbbé válik.
A szerelemért való munkálkodás mindennapos harc önzésünk ellen.
Ha egy embernél végzetszerűen lép fel az önismeret követelménye, s azt mégis elhessegeti magától, akkor az ilyen negatív hozzáállás akár valóságos halált is eredményezhet. A szóban forgó követelmény ugyanis egyáltalán nem jelentkezne, ha járhatóak volnának más, eredményekkel kecsegtető mellékutak is. Aki zsákutcába kerül, azt onnan csak az önismeret vezetheti ki. Ha azonban ezt elutasítja magától, akkor semmiféle út nem nyílhat meg előtte.
A szeretet ellentéte nem az erőszak, hanem a szerelemmel kapcsolatos illúzió és a közöny.
Az álom a tudattalan aktuális helyzetének spontán önábrázolása szimbolikus kifejezési formában.
A túl sok állati eltorzítja a kultúrembert, s túl sok kultúra beteg állatokat eredményez.
A mandala, bár csupán a Mélymag mint lelki teljesség szimbóluma, egyúttal istenkép, imago Dei is, hiszen a középpont, a kör és a négyesség régóta ismert istenszimbólumok.
Az ember bizonyosságokat akar, nem pedig kételyt, eredményeket akar, nem pedig kísérleteket, és nem látja, hogy bizonyosságok csak kétely, eredmények pedig csak kísérletek nyomán keletkezhetnek.
Ha a lélek nem mozogna és csillogna, akkor az embert elpusztítaná legnagyobb szenvedélye, a lustaság.
A gyermeknek bizonyára imponálnak a szülők nagy szavai, és azt hihetnénk, hogy őt ezzel nevelik. Valójában a szülők élete neveli a gyermeket, a hozzá intézett szülői szavak legfeljebb csak összezavarják.
Az ösztönök lesből támadnak rá arra, aki nem vesz tudomást róluk, és aki nem képes önmaga megalázkodni, azt megalázzák; ráadásul még legféltettebb kincsét, a szabadságát is elveszíti.
Az életnek, mint energetikai folyamatnak szüksége van az ellentétekre, amelyek nélkül, mint ismeretes, energia nem keletkezhet. A jó és a rossz nem egyebek, mint e természetes ellentétek erkölcsi látószögei. Sokszorosan megnehezíti az emberi létet, hogy ezt így kell éreznünk. Ez a szenvedés, mely leválaszthatatlanul tapad az élethez, nem kerülhető meg.
