Találkozz olyan nőkkel, akik több könyvet vásárolnak, mint cipőt!
Az én elméletem az, hogy egyáltalán nem az én dolgom, hogy mit gondolnak rólam az emberek. Az mindenkinek a saját ügye.
Járd mindig a saját utad, és ezen az úton számodra fontos emberekkel fogsz találkozni.
Én mindig szigorúan megmaradok a szerepem adta kereteknél. Utálom azokat a színészeket, akik bele akarnak szólni a rendezésbe, vagy át akarják írni a forgatókönyvet. Ez távol áll tőlem.
Nem tudnék így élni, Isten nélkül. Te tudnál? Mostanában rengeteg híres ember beszél a tévében arról, hogy nem hisz Istenben, és aki hisz, az bolond. Jól van, tegyék csak. Mindenki abban hisz, amiben szeretne. Remélem, azért boldogok. De én nem tudnék így élni. Megkérdezném tőlük, hogy lehetnek ennyire biztosak abban, hogy Isten nem létezik? És hogy tudná egy ember megcáfolni mind azt, amiben olyan sok nagy filozófus hitt, és amiért az évezredek során annyian vállalták a mártírhalált?
Ne hajszoljátok a pénzt, mert az soha nem fog boldoggá tenni titeket, ahogy a hírnév sem. Azért küzdjetek, hogy olyan emberek legyetek, amilyenek lenni szeretnétek. Éljetek úgy, mintha már elértétek volna az álmaitokat, éljetek úgy minden nap, és akkor tényleg eléritek.
A melankóliából sokszor lesz depresszió, ezt munkával és szórakozással előzöm meg. És ilyenkor nemcsak tettetem, hogy szórakozom.
Azt hiszem, kissé paranoiás vagyok, soha nem érzem úgy, hogy vannak olyanok, akik kedvelnek engem. Egyszer azt mondták nekem, ha nem tudok boldog lenni, legyek mogorva. Nem lehet mindent tökéletes csinálni, hiába szeretnénk.
Nem ismeretlen számomra a zene, és valóban szeretek komponálni. Van tehetségem hozzá. De nincs meg hozzá a technikai képességem, de tényleg azt tervezem, hogy megtanulom.
Úgy gondolom, a legtöbb bajunk abból fakad, hogy mindent ellenőrizni akarunk: irányítani akarunk másokat, és közben magunkat is félelemben tartjuk.
Én mindig ilyen fura, fegyelmezett fazonokat játszom, pedig a természetem szerint éppen az ellenkezője vagyok, sodródom az árral, és élvezem. Nem tudok semmit sem túl komolyan venni.
Több mint negyven éve lakom Amerikában. Egyszerűen belesodródtam ebbe az életformába, de élvezem. Szeretem az amerikaiakat is. Elképesztően nagylelkű emberek. De kicsit őrültek is, mert ha valamit a fejükbe vesznek, attól nem tágítanak, azonnal meg akarják csinálni.
Ma már nem annyira szeretek moziba járni. Láttam a zöld vásznas filmek közül párat, és szórakoztatóak, de nem fogtak meg, túl öreg vagyok.
Kérdezgetnek napjaink élethelyzeteiről, amire én azt válaszolom: „Fogalmam sincs, csak egy színész vagyok. Nincs véleményem, illetve nem ér semmit.” A színészek meglehetősen buták. Nem veszek részt semmilyen vitában, számomra nincsenek ellentmondások.