Mire jó a napoknak, bolygóknak és holdaknak, csillagoknak és tejutaknak, üstökösöknek és ködfoltoknak, lett és leendő világoknak e kavargása, ha nem arra, hogy a boldog ember önfeledten örüljön a létének?
Fájdalmas, önkínzó, komor lelkiállapotoktól csupán a természet szemlélete és a külvilág iránti őszinte érdeklődés útján menekedhet és szabadulhat meg az ember. A természettel való legáltalánosabb ismeretség, bármely oldalról eredjen is, a tevékeny beavatkozás, legyen az akár a kertészé, akár a földművelőé, a vadászé vagy a bányászé, elvon bennünket önmagunktól; a szellemi erők valóságos, igaz jelenségekre irányulása fokról fokra a legnagyobb kielégülést, megvilágosodást és okulást nyújtja.
Félreértés és lustaság talán több zavart kelt a világban, mint a ravaszság és gonoszság. E két utóbbi legalábbis feltétlenül ritkább.
A világot nem lehet bombákkal megmenteni!
Nem rossz ez a világ. Kerek a föld, forog is. Jól van megteremtve.
Ha van valami, ami állandó ebben a világban, az a zene ereje.
Az egészség nem más, mint ajtókat, ablakokat nyitni a világra.
Ezen a bűnös világon bizony nincs szomorúbb látvány, mint egy behúzott farkú, gazdátlan kiskutya.
A világ egyetlen lélegző test, de sejtek billiói alkotják és minden sejt egy-egy emberi szív.
Talán a világot senki sem teremti. Talán semmit sem teremt senki. Talán az egész csak úgy ott van, volt és mindig is lesz…
Egy világ épül körülöttem. Vajon én formálom, vagy előre elrendelt kontúrjai irányítják a kezem?
Alapjában gyalázatos a világ, s én nem is kívánnék ember lenni, ha nem azt tartaná mindenki, hogy embernek lenni különös kiváltság.
Hagyd, hogy a mosolyod megváltoztassa a világot, de ne hagyd, hogy a világ megváltoztassa a mosolyod!
Elvárni a világtól, hogy igazságos legyen veled, mert jó vagy, ugyanolyan, mintha azt várod egy bikától, hogy ne támadjon meg, mert vegetáriánus vagy.