Karácsony van. Be kell rúgjunk, mert a világban történik valami, mi pedig utáljuk a világot.
Gerlóczy Márton
Alkoholisták voltunk. Nem beszéltünk, és talán nem is tudtunk róla. Láttuk az utcáról beeső pillantásokban, a húgyszagú vécék zsíros tükrében, egymás kiismert szokásaiban, mozdulataiban, de egyikünk sem mondta ki.
Az őrülteket tessék tiszteletben tartani. (…) És hogyan tudjuk az őrültnek megadni a tiszteletet? Hát ha elhitetjük vele, hogy nem látjuk őrültnek. És hogyan győzzük meg az őrültet arról, hogy mégsem őrült? Mi sem egyszerűbb. Legyünk őrültebbek nála.
Tenni kell, tervezni kell, mozgatni a szálakat és a világot, hogy az veled mozogjon tovább, és mindezt gátlástalanul kell tenni, mert ha a gátlástalanoké a világ, akkor a gátlásosak elbuknak.
Igenis itt kell maradni, meg kell próbálni rendbe rakni a környezetet, ahol élsz, mert ha itt nem sikerül, akkor sehol se. Én ezt fogom tenni. És tudod miért?… Mert szépnek látni könnyű a világot, szarnak talán még könnyebb, de olyannak látni, amilyen valójában, az az igazi feladat.
Csak a nagyon szegények és a nagyon gazdagok hisznek a szerencsében. Mindkét csoport tudja, hogy ennél több már biztosan nem jár neki.