Az utazás nem arról szól, hogy mit nézünk meg, hanem inkább arról, amit közben átélünk.
Valamit otthagyunk magunkból, ha elhagyunk egy helyet, ott maradunk, noha elutazunk. És vannak olyan dolgok is bennünk, amelyeket csak azáltal lelhetünk meg újra, ha visszatérünk ezekre a helyekre.
Maradj egy éjszakát, és meggyűlölöd, maradj egy hetet, és megszereted, maradj tovább, és örökre itt ragadsz.
Azok, akik utaznak, minden nap máshol vannak, minden nap csupa újat látnak. És minél nagyobb szeletét ismered a világnak, annál tisztábban látod a dolgokat.
Élvezd az utazást, és ne akarj folyton térképet hozzá. A térképet magadnak kell megrajzolnod. Most az egész egy nagy szeméthegynek tűnik, de visszanézve majd helyreáll minden.
Ha barátokkal együtt utazik az ember, akkor nagyobb az esélye, hogy minden jól alakuljon.
Nagyon fontos, hogy legyen néhány új ruhád, ha olyan helyre érkezel, ahol nem vagy senki.
A város másmilyen annak, aki csak keresztülutazik rajta, anélkül, hogy belebonyolódna, és másmilyen annak, akit kilátástalanul megszállt. Másmilyen az a város, ahova először érkezel, mint az, amelyet visszavonhatatlanul elhagysz.
Aki keresésre indul, el akarja érni a célját. De miféle zarándok utasítana vissza étket és ágyat az útja során? Ne irigyelj hosszú utamért. Ha nem volnék utazó, sosem találtam volna rá tengered partjára
Ha ujjaddal megérinted a tengert, az egész világgal kapcsolatba kerülsz.
Az emberek azért tévednek el a sivatagban, mert hagyják, hogy félrevezessék őket a délibábok.
Amiképp az emberek lába ösvényt tapos, ugyanúgy szövi a pók is hosszú, vékony fonalát, hogy azon utazhassék.
Amikor az ember sokáig van úton, sokáig hall olyan nyelvet, amelyet nem ért, sokáig használ olyan pénzt, amelynek nem tudja az értékét, sokáig jár olyan utcákon, amelyeken még sose járt, szép lassan rájön, hogy a régi énje, és mindaz, amit megtanult, nem ér semmit az új kihívásokkal szemben.
Az emberek bebarangolják a világot, megcsodálják a hegyek égre meredő csúcsait, a tenger egekig ívelő hullámait, a folyók félelmetes kanyargásait, az óceán végtelenjét, és a csillagok semmibe tűnését. Csodálnak, miközben elfelejtenek emlékezni. Boldogtalan, aki emlékeire ügyet sem vet, és boldog ezek szerint csak az lehet, aki emlékezni képes.
Egy utazó vagyok, jártam már mindenfele.
Nekem ez, másnak más az élete.
Ha nem teheted azt, hogy külföldi országokat, szép helységeket és városokat láss és ismerj, legalább igyekezz hazádnak azon keskeny körét, melyben születtél, vagy ahol lakol – bármilyen is az – megismerni és ismertetni.
Némi vízen eltöltött idő után mindennek annyira megváltozik a ritmusa, hogy szinte valószínűtlennek tűnnek azok a mozgalmas események, melyek nem messze innen történtek.