Aki sokat lát, abban sok meg is marad.
Lépjünk ki az éjbe, s kövessük léha csábítónk, a kaland hívó szavát!
Te most utazol, de ugyanakkor ki sem tetted a lábad otthonról. Amíg együtt vagyunk, ez így marad, hiszen van melletted valaki, akit ismersz, és ez azt a hamis illúziót kelti benned, hogy minden ismerős. Úgyhogy ideje, hogy egyedül menj tovább. Nincs két egyforma levél egy százezer fából álló erdőben. Talán két egyforma utazás sincsen.
Az igazi jó kalandokat mindig a véletlen hozza, de ritkán hozza helybe. El kell indulni valamerre, hogy találkozzunk velük.
Sohasem az a fontos, hogy milyen messze, milyen magasra ment az ember, s az sem, hogy milyen nehezen – csakis az, milyen élményeket hozott magával.
Minden utazás egyszeri és megismételhetetlen. Még ha ugyanoda megy is az ember, és ugyanazokkal találkozik, akkor sem lesz ugyanaz az élmény. Nem érezném ugyanazt. Számomra ez az utazás lényege. Emberekkel találkozni, megtanulni nemcsak elfogadni egy másik kultúrát, hanem élvezni is; úgy venni részt benne, mintha helybéli lennék, és úgy reagálni mindenféle benyomásra.
Az utazás nem arról szól, hogy mit nézünk meg, hanem inkább arról, amit közben átélünk.
Valamit otthagyunk magunkból, ha elhagyunk egy helyet, ott maradunk, noha elutazunk. És vannak olyan dolgok is bennünk, amelyeket csak azáltal lelhetünk meg újra, ha visszatérünk ezekre a helyekre.
Maradj egy éjszakát, és meggyűlölöd, maradj egy hetet, és megszereted, maradj tovább, és örökre itt ragadsz.
Azok, akik utaznak, minden nap máshol vannak, minden nap csupa újat látnak. És minél nagyobb szeletét ismered a világnak, annál tisztábban látod a dolgokat.
Élvezd az utazást, és ne akarj folyton térképet hozzá. A térképet magadnak kell megrajzolnod. Most az egész egy nagy szeméthegynek tűnik, de visszanézve majd helyreáll minden.
Ha barátokkal együtt utazik az ember, akkor nagyobb az esélye, hogy minden jól alakuljon.
Nagyon fontos, hogy legyen néhány új ruhád, ha olyan helyre érkezel, ahol nem vagy senki.
A város másmilyen annak, aki csak keresztülutazik rajta, anélkül, hogy belebonyolódna, és másmilyen annak, akit kilátástalanul megszállt. Másmilyen az a város, ahova először érkezel, mint az, amelyet visszavonhatatlanul elhagysz.
Aki keresésre indul, el akarja érni a célját. De miféle zarándok utasítana vissza étket és ágyat az útja során? Ne irigyelj hosszú utamért. Ha nem volnék utazó, sosem találtam volna rá tengered partjára
Ha ujjaddal megérinted a tengert, az egész világgal kapcsolatba kerülsz.
Az emberek azért tévednek el a sivatagban, mert hagyják, hogy félrevezessék őket a délibábok.
Amiképp az emberek lába ösvényt tapos, ugyanúgy szövi a pók is hosszú, vékony fonalát, hogy azon utazhassék.
