Mindig remek móka utazgatás közben kipróbálni a helyi konyhát, de időnként egy-egy falattal nem érhetjük be: a világnak akadnak olyan tájai, ahol erős gyomorra és komoly kalandvágyra is szükség van.
Tengeri utamnak szerencsés kimenetele a legcsodálatosabb isteni bizonyíték szavaimnak igazsága mellett.
Szeretem a magányos utazásokat (…), mert ilyenkor emlékeim is velem utaznak, néha bent a kocsiban, de néha kint a mezők fölött, árnyékos erdőkben vagy a pocsolyák csillogásában, ahol egy-egy gólya tart őrséget olyan katonás tartásban, hogy csak az őrbódé hiányzik mellőle és a szuronyos puska a válláról.
Van az utazás… Izgatottan készülsz rá, tervezel, szervezel, és ahogy közeleg az idő, egyre kevesebbet alszol. Aztán elérkezik a nagy nap. Vágyaid teljesülésének napja. A nagy utazás. Egy számodra hívogató tájra. Izgatottan fedezed fel, teszed magadévá. És egy életre megőrzöd magadban.
Mindig vannak olyan helyek, amelyek felkeltik az érdeklődésemet. Az egyik ilyen Argentína, ahová egyszer mindenképp el akarok jutni. A másik Dél-Afrika. Lehet, hogy vonzódom az olyan országokhoz, ahol korábban volt Forma-1, de ma már nincs.
A kíváncsi turista olyan, mint a szerelmes férj. Mindent elhisz és semmit sem lát.
Sosem számít, mi az úti célunk. A gyakorlott utazó mindig felkészül a váratlan módosításokra.
Az utazások során nagyon sok élményt gyűjthettem, ezekről semmiképpen sem mondanék le. Az utazás rendkívül fontos tapasztalat.
Van, aki az útra kelést szereti, van, aki a megérkezést. Én azt szeretem, ami a kettő között húzódik: magát az utazást.
Az utazás lényege, hogy váratlan dolgok történjenek. Ez a kívánatos, ettől érdekes az egész. Alkalmazkodj a helyzethez, és próbáld meg kihozni belőle a maximumot.
A távolság jelentéktelen dolog. Egyedül az első lépés az, amit nehéz megtenni.
Lépjünk ki az éjbe, s kövessük léha csábítónk, a kaland hívó szavát!
Te most utazol, de ugyanakkor ki sem tetted a lábad otthonról. Amíg együtt vagyunk, ez így marad, hiszen van melletted valaki, akit ismersz, és ez azt a hamis illúziót kelti benned, hogy minden ismerős. Úgyhogy ideje, hogy egyedül menj tovább. Nincs két egyforma levél egy százezer fából álló erdőben. Talán két egyforma utazás sincsen.
Az igazi jó kalandokat mindig a véletlen hozza, de ritkán hozza helybe. El kell indulni valamerre, hogy találkozzunk velük.
Sohasem az a fontos, hogy milyen messze, milyen magasra ment az ember, s az sem, hogy milyen nehezen – csakis az, milyen élményeket hozott magával.
Minden utazás egyszeri és megismételhetetlen. Még ha ugyanoda megy is az ember, és ugyanazokkal találkozik, akkor sem lesz ugyanaz az élmény. Nem érezném ugyanazt. Számomra ez az utazás lényege. Emberekkel találkozni, megtanulni nemcsak elfogadni egy másik kultúrát, hanem élvezni is; úgy venni részt benne, mintha helybéli lennék, és úgy reagálni mindenféle benyomásra.
Az utazás nem arról szól, hogy mit nézünk meg, hanem inkább arról, amit közben átélünk.
Valamit otthagyunk magunkból, ha elhagyunk egy helyet, ott maradunk, noha elutazunk. És vannak olyan dolgok is bennünk, amelyeket csak azáltal lelhetünk meg újra, ha visszatérünk ezekre a helyekre.