Az irigység mindig az összehasonlításban születik meg: valakihez képest vizsgáljuk és ítéljük meg önmagunkat, és a másikhoz viszonyítva érezzük úgy, hogy alulmaradunk.
Almási Kitti
1974. -
magyar klinikai szakpszichológus
Egy-egy fotót a lelkesedés hevében is készíthetünk, de kifejezetten a drága dolgok és a luxus rendszeres megosztása valószínűleg nem más, mint az irigység tudatos provokálása.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Az őszinteségben erő van! Az őszinte, önmagát felvállaló ember izgalmas, tiszteletet ébreszt, és sokakban olyan érzést is, hogy végre kimondta helyettem, amit én is érzek!
Azt gondolom, az az igazi szabadság, ha mindentől és mindenkitől függetlenül ki tudunk állni a döntéseink mellett, és azt tudjuk mondani mindenki másnak: ez az ÉN életem.
Nem a tudatosított és felvállalt negatív érzelmek (a harag, a félelem vagy a szomorúság) keserítenek és betegítenek meg minket, hanem azok, amelyeket elfojtunk.
Akár belőlünk fakad egy változás, akár az életkörülményeink kényszerítenek rá arra, hogy olyasmit tegyünk, ami nagy kihívást jelent számunkra, alapvetően fontos, hogy türelmesek és gyengédek tudjunk lenni magunkhoz.
Gyakran mi vagyunk önmagunk legkíméletlenebb kritikusai és zsarnokai, mi követelünk magunktól olyasmit, amit talán senki más nem vár el tőlünk.
Miért a másik ember dolgaira pazaroljuk az energiánkat ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk, azért küzdenénk, ami nekünk tényleg fontos?
Az őszinteség nem egyjelentésű a másik arcába köpött igazsággal. Sőt: az őszinteség érzékenység, empátia és tapintat nélkül puszta durvaság.
Aki eléggé szuverén ahhoz, hogy ne akarjon folyton megfelelni az elvárásoknak, hanem következetesen tartja magát a saját értékrendjéhez, véleményéhez, érzéseihez, az magasabb polcra kerül mások megítélésében, mert önazonosságot és erőt látnak benne. Ezzel szemben, ha folyamatosan bólogat és gürizik mások elfogadásáért, annak egy idő után a környezet számára nem is lesz értéke – hozzászoknak, és magától értetődőnek tekintik, mert túl könnyen megkapható.
Érdemes megtanulnunk egy mára szinte feledésbe merült, egyáltalán nem trendi, viszont hihetetlenül hasznos aranyszabályt: nem kell mindent kimondani. Van, amit jobb, ha megtartunk magunknak, de legalábbis alaposan megfontoljuk, mennyit és milyen módon osztunk meg belőle.
Nem attól lesz egy gyereknek negatív az önbecsülése, hogy valamiben nem ő a legjobb – ehhez azért ennél több kell. Bántó vagy elbátortalanító mondatok, lemondó legyintések, gúnyos grimaszok, vagy éppenséggel érdektelenség, közöny, a bizalom, a biztatás hiánya.