Minden nagy katedrális építését egyetlen tégla elhelyezésével kezdték. Egy nagy társadalom építőköve az egyén.
A mesterséges intelligencia és a gépi tanulás olyan eszközöket hozott létre a társadalom ellenőrzésére, amelyek mérhetetlen előnyöket biztosítanak az elnyomó rezsimek számára a nyílt társadalmakkal szemben. A diktatúrák számára ezek az eszközök hasznosak, a nyílt társadalmak számára viszont halálos veszélyt jelentenek.
Ez a világ arra van beállítva, hogy senki sem ismeri saját magát, ezért nem is lehet elégedett. Ezért vásárol annyit, veszi meg ezt, majd azt, el akarja érni ezt, majd azt. Mindig szüksége van a tapsra. Nemcsak mint a színésznek, akinek taps a fizetsége, hanem általában a világ elismerésére vágyik. Mert mindig a másik fantáziájában élünk. Abban, hogy mások mit gondolnak rólunk. Ez az életünk központja.
Tudom, mit beszélek, mert olyan szerencsés korban nőhettem fel, amikor új szelek fújtak. A Beatles, a hosszú haj, viszolygás a poroszos fegyelemtől, flowerpower és a többi. Az elmúlt 40 évben iszonyú sok minden történt, ami újra és újra átalakította a gondolkodást. A zene, de a sport révén is. Mi mindent indított el a Beatles? Nem csak a zenében. Ez mind olyasmi, ami csak úgy megtörtént anélkül, hogy bármi köze lett volna a tanuláshoz, vagy ilyesmihez. Manapság sajnos ismét változások előtt állunk. Veszélyben van a kreativitás, mert egyre inkább a számítógépek és a kütyük veszik át a terepet.
Természetesnek tartjuk, hogy a 40-es éveink elején elveszítjük az ifjúkori lendületünket, 14-18 kiló túlsúlyt hordozunk, a 40-es és 50-es éveink végére krónikus betegségekben szenvedünk, és az utolsó évtizedeinket másoktól való függőségben éljük. Ám mindezt nem szabad rendben lévőnek tekinteni. Az, hogy mégis annak vesszük, az egészségtelen életmód és a téves információk egész életen át tartó mintázatának következménye.
Emlékszem anno a gyermekkora,
mikor anyáink imáját még századszorra
sem hallottuk meg, mert a barátság szent,
és nem érdekelt, melyik bőrszín a trend.
Mikor valaki bántott, akkor összefogtunk.
Mi mások voltunk, mégis összeszoktunk.
Most egymásra vagyunk mégis idegesek,
pedig egy nép vagyunk, és nem idegenek.
Moziba járni ma már olyan, mintha vidámparkba menne az ember. A stúdiók folyamatosan tolják a pocsék tartalmat, hogy imponáljanak a nagy tömegeknek és befektetőknek, de ez olyan, mint az olajfúrás; az adott pillanatban sokat nyersz vele, csak közben hazavágod a Földet. Ezzel tönkreteszik a nézői szokásokat az Államokban, aztán az egész világon. Soha nem akarnék 200 millió dolláros filmet készíteni szuperhősökről.












